Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten (országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Márk Evangéliuma 1, 14-20
A meghívástörténetek árnyalatban eltérnek, de tartalmilag hasonlítanak egymáshoz. Itt hiányzik András apostol közbenjáró szerepe, mindenkit személyesen szólít meg Jézus. Egyszerű halászokról van szó, akiknek nincsenek dédelgetett nagy álmaik, hanem a mindennapi keresetért küzdenek.
A meghívástörténet minket is magával ragad, mert nem kísérik rendkívüli megnyilatkozások, megnyilvánulások, csodák, hanem egyszerű megszólítást tartalmaznak. A csoda az apostolok azon hajlandóságában rejlik, hogy igen-nel válaszolnak a meghívásra. Nincs különleges párbeszéd, még rövid érdeklődésről sem olvasunk. Valószínű egy már letisztult döntésről értesülünk. Az evangélista a meghívásra vonatkozó nyitottságot akarja kihangsúlyozni.
Ezek az egyszerű munkás emberek egy nagyobb hivatásnak lehetnek a részesei. Ennél magasztosabb ajánlatot senkitől sem fognak kapni, és megragadják a pillanatot, hogy egy különleges kalandnak lehessenek a szereplői. Döntésüknek köszönhetően egy újabb hivatást kapnak, amely egy lelki utazásra hívja meg őket. Olyan csodáknak lesznek a szemtanúi, amelyekről a kor vallási vezetői még álmodni sem mertek. Ők építik fel Isten új népét, az Egyházat.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda