Abban az időben Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait.
Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Lukács Evangéliuma 10,38-42
Szent Benedek érdeme, hogy össze tudta hangolni a szemlélődést, imaéletet a munkával. Ha valaki túlzásba viszi a munkát, vagy bármilyenféle
aktivitást, akkor munkamániás lesz, ha valaki csak az imával foglalkozik, de nem törődik állapotbeli kötelességeivel, nem végezi el feladatát, az nevetségessé teszi hitét, bagatellnek mutatkozik meg.
Jézus gyakran járt barátaihoz Betániába.
A két leánytestvér közti vita abból keletkezik, hogy Márta, aki állandóan sűrgött-forgott túlhajszoltnak érezte magát.
Nem hajszolta senki, de valamilyen traumája, hiánya miatt a munkába menekült.
Ez még nem is volna nagy gond, de másokat is kényszeríteni akart a végetelhetetlen munkára.
Mária a jobbik részt választotta, azaz nem mások bajával, problémájával próbálta saját nehézségeit, meg nem értettségét levezetni,
hanem megtalálta az egyensúlyt a munka, feladat és az imádságos szemlélődés között.
A keresztény ember az állapotbeli kötelességei teljesítése alatt nem feledkezhet meg hitéletéről sem. A túlzott munka rabszolgává tesz. Időt kell szánni a kapcsolatainkra, Istennel való beszélgetésekre.
Mária a Mester lábánál szívta magába az élet bölcsességét, ennek köszönhetően mindig megtalálta az egyensúlyt a hit és az állapotbeli kötelességei közt.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom
