Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: »Elmegyek, és helyet készítek nektek?« Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”
Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
János Evangéliuma 14, 1-6
Isten egyfajta nyugtalanságot helyezett el az ember szívében, amely az életünk során néha felüti a fejét. Az ember nyugtalan a lét kiszámíthatatlan volta miatt, a jövő bizonytalansága miatt és amikor nagy feladatok, kihívások előtt áll. A létnek létezik egy nyugtalansága, amelyet Isten helyezett az ember szívébe, hogy ne szűnjön meg keresni teremtőjét. Ez a léttel járó nyugtalanság csakis Istenben fogja megtalálni a végső nyugalmát.
Ugyanakkor az embert nyugtalaníthatja a létének végessége, hogy mi fog vele történni a halála után. Jézus arról biztosít minket is, hogy Isten házában bőven van hely. Viszont ez a tény sem mindig ad megfelelő nyugalmat, mert nem tudjuk 100%, hogy mennyi esélyünk van az üdvösségre. Csak arról kapunk megnyugtató választ, hogy a helyek nem korlátozottak, de a saját helyzetünket tekintve továbbra is bizonytalanságban maradhatunk.
Üdvösségünk igazából nemcsak rajtunk múlik, hanem Jézuson is. Ő az egyetlen út a mennyország felé.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda