Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondotta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték:
„Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen.
Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.”
Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”
János Evangéliuma 16,29-33
Jn 16, 29c-30
A tanítványok szavai mély felismerést hordoznak: „Most elismerjük, hogy mindent tudsz… Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Hosszú út vezetett eddig a pillanatig. Sokszor hallották Jézust beszélni példabeszédekben, sokszor nem értették őt teljesen, kételyeik és kérdéseik voltak. Most azonban úgy érzik, végre világos lett számukra, ki is áll előttük valójában.
Milyen ismerős ez a mi életünkben is! Sokszor mi sem értjük Isten útjait. Vannak időszakok, amikor minden homályosnak tűnik: miért történik velünk egy próbatétel, miért kell várnunk, miért nem kapunk azonnali választ imáinkra. Olykor úgy érezzük, Isten rejtve marad előttünk. De vannak kegyelmi pillanatok, amikor egyszer csak világosság gyúl a szívünkben. Nem feltétlenül azért, mert minden kérdésünkre választ kaptunk, hanem mert felismerjük: Krisztus valóban ismeri életünket, és velünk van.
A tanítványok azt mondják Jézusnak: „Nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen.” Jézus ugyanis nemcsak a kimondott szavakat hallja, hanem a szív titkait is ismeri. Ismeri félelmeinket, elrejtett sebeinket, vágyainkat és küzdelmeinket. Ez egyszerre vigasztaló és komoly igazság. Nem tudunk mást mutatni neki, mint akik valójában vagyunk. De éppen ezért nem kell szerepet játszanunk előtte. Az imában őszintén állhatunk elé.
A hit végső soron nem pusztán egy tanítás elfogadása, hanem személyes felismerés: „Te Istentől jöttél.” A keresztény ember hite ebből a találkozásból születik. Nem csupán azért hiszünk, mert hallottunk Jézusról, hanem mert életünk bizonyos pillanataiban megtapasztaltuk jelenlétét, vezetését, irgalmát.
Ugyanakkor érdekes, hogy közvetlenül ezután Jézus figyelmezteti tanítványait: hitük még próbára lesz téve. Mert könnyű hinni a világos pillanatokban, de nehéz kitartani a sötétség idején. Ezért nekünk is újra és újra kérnünk kell: Uram, amikor nem értelek, akkor is segíts bízni benned. Amikor kérdések vesznek körül, akkor is tudjam kimondani: Te Istentől jöttél, és nálad van az élet igazsága.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda