1. április, 2021Igehirdetések Példát adtam nektek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához.

Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte.

   Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.” De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha?” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk:

   „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”

                                       János Evangéliuma 13, 1-15

   János evangéliumában az utolsó vacsora leírásában hiányzik az oltáriszentség alapításának a bemutatása. Nála a szeretet-gesztusok, a búcsúzás, a szeretet-szolgálat, közösségi érzés, kapnak hangsúlyt. Péternek annyiban igaza van, hogy nem áll Jézus felett, ezért nem neki kellett volna megmossa a lábát, hanem fordítva. A hagyomány szerint a szolgák mosták meg az érkező vendégek lábát. Jézus azzal, hogy megmosta apostolainak a lábát szolgai munkát végzett. Ezzel rámutatott az apostoli munka lényegére.

   A II. Vatikáni zsinatnak nincs külön dokumentuma az oltárisztentségről, de a liturgikus Konstitúció és a zsinati dokumetumok több helyen is tárgyalják az Eukarisztia központi szerepét az Egyházban.

   A zsinati dokumentumok a következőket írják az Eukarisztiáról: az egész keresztény élet forrása és csúcspontja, a keresztény közösség alapja és szegletköve stb.

   Amikor a hívek részt vesznek az Eukarisztia megünneplésében, akkor isteni Áldozatot ajánlanak fel Istennek. Ez nemcsak a megkereszteltek alkotta papi nép cselekedete, hanem ez formálja, szüli az Egyházat. Nemcsak a kereszt áldozatával van összefüggésben, hanem a húsvét megünneplésével is. Az Egyház jegyese, azaz Krisztus az Egyházra bízta az irgalom szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét. Ugyanakkor kihangsúlyozta azt a szoros egységet, amely az Ige és az Oltáriszentség közt létezik. Az Ige liturgiája hirdeti az üdvösség történetét, az Eukarisztia liturgiája pedig ezt ünnepli és teszi jelenvalóvá. Ezt az egyetlen valóságot a Szentlélek hozza létre, aki hatékonnyá teszi az Igét, és megszenteli a kenyeret és a bort. Henri de Lubac jezsuita atya kihangsúlyozza, hogy az Eukarisztia építi az Egyházat, ezzel az egyházatyákig vezette vissza annak az értelmezését. Az Egyház tagjait Krisztus testének részesévé teszi. Egyszerre jelzi és valósítja meg a hívők egységét (1 Kor 10,1). Hatása pedig, hogy azzá alakulunk, amig magunkhoz veszünk. Szent II. János Pál pápa pedig így fogalmaz: az Eukarisztia az Egyház születésének oka.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom