Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott:
Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem.
Egy legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.
Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem.
Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem.
Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.
János Evangéliuma 17,20-26
Jn 17,21
Jézus főpapi imájának ezek a szavai az utolsó vacsora meghitt csendjében hangzanak el. Nemcsak az apostolokért imádkozik, hanem mindazokért is, akik az ő szavukra hisznek majd benne. Ez azt jelenti, hogy Jézus imája értünk is szól. Kétezer év távolából is ott vagyunk az ő szívében, az ő könyörgésében.
„Egy legyenek mindnyájan!” – ez Jézus egyik legmélyebb vágya. Nem egyszerű emberi összetartozásról beszél, hanem olyan egységről, amelynek forrása maga az Isten. Ahogyan az Atya és a Fiú egységben vannak, úgy szeretné, hogy tanítványai is egymás felé forduljanak szeretetben, megbocsátásban és hűségben.
Milyen fájdalmas, hogy a világban és sokszor még az egyház közösségeiben is mennyi megosztottság, sértettség és ítélkezés van. Jézus azonban nem mond le rólunk. Ma is azért imádkozik, hogy a szívünkben lebomoljanak a falak. Az egység nem azt jelenti, hogy mindenki egyforma lesz, hanem azt, hogy a különbözőségeink ellenére Krisztus szeretete összeköt bennünket.
Jézus azt is mondja: „így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” A keresztény ember legnagyobb tanúságtétele nem csupán a szavaiban van, hanem abban, hogyan szeret. A világ akkor fog hinni Krisztusban, ha meglátja tanítványai között az irgalmat, a békét és az egymás iránti szeretetet. Egy széthúzó közösség nem tud hitelesen beszélni az evangéliumról, de egy szeretetben élő közösség maga lesz az evangélium élő jele.
Ez az ige arra hív bennünket, hogy vizsgáljuk meg önmagunkat: építem-e az egységet a családomban, a közösségemben, az egyházban? Tudok-e békét teremteni, vagy inkább sebeket okozok? Krisztus követője nem a megosztás embere, hanem a kiengesztelődésé.
Kérjük ma az Urat, hogy tanítson meg bennünket úgy szeretni, ahogyan ő szeretett. Hogy életünk által mások is felismerjék: Krisztus valóban közöttünk él.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda