Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz:
Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt.
A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj!
Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!” – ha nem teszitek, amit mondok? Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült.
Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
Lukács Evangéliuma 6,43-49
„A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj!” (Lk 6, 45)
Jézus ezekkel a szavakkal egy nagyon egyszerű, mégis mély igazságra mutat rá: a szavaink elárulják, mi lakik bennünk. A száj sokszor csak azt hozza felszínre, ami már régen ott van a szívben. Az ember sok mindent el tud rejteni. Tud mosolyogni akkor is, amikor harag van benne. Tud kedvesnek látszani akkor is, amikor irigység vagy rosszindulat dolgozik benne. Tud szép szavakat mondani, miközben a szíve egészen mást gondol. De előbb-utóbb megszólalunk, és a szavainkon keresztül megmutatkozik, mi van bennünk.
A szív olyan, mint egy kincstár. Amit hosszú időn keresztül belehelyezünk, abból fogunk előhozni valamit. Ha szeretetet, hálát, irgalmat, türelmet és Istenbe vetett bizalmat gyűjtünk benne, akkor nehéz helyzetekben is ezek fognak előtörni belőlünk. Ha viszont évekig gyűjtjük a sérelmeket, a haragot, a keserűséget, az irigységet és az ítélkezést, akkor ezek is meg fognak jelenni a szavainkban. Érdemes ezért nemcsak azt megkérdeznünk: „Mit mondtam?”, hanem azt is: „Miért mondtam?”
Mert lehet, hogy egyetlen mondat mögött évek óta hordozott seb van. Lehet, hogy egy indulatos szó mögött fáradtság, félelem vagy megbocsátatlanság rejtőzik. És lehet, hogy egy bátorító szó mögött olyan szív van, amely megtanulta meglátni a másik emberben a jót. Jézus nem egyszerűen a beszédünket akarja megváltoztatni. A szívünket akarja megtisztítani. Mert ha csak a szavainkra figyelünk, könnyen megtanulhatunk szép dolgokat mondani anélkül, hogy belül megváltoznánk. Krisztus azonban mélyebbre megy: a forrást akarja megtisztítani.
Gondoljunk arra, milyen nagy ereje van egyetlen szónak! Egy bántó mondat évekre megmaradhat valakinek a szívében. Egy megalázó szó elveheti valakinek az önbizalmát. De ugyanígy egy egyszerű mondat is megváltoztathat egy életet: „Bízom benned.” „Megbocsátok.” „Szükségem van rád.” „Isten szeret téged.” „Ne add fel.” A szavainkkal építhetünk és rombolhatunk. Ezért nem mindegy, mi van a szívünkben. Talán ma érdemes megállnunk egy pillanatra, és megkérdeznünk magunktól:
Mi van most az én szívem bőségében?
Hála vagy panaszkodás? Békesség vagy keserűség? Irgalom vagy ítélkezés? Szeretet vagy sértettség? Bizalom vagy félelem?
Mert a száj csak azt tudja hosszú távon adni, amivel a szív tele van. Ezért Jézus arra hív bennünket, hogy ne csak a beszédünket őrizzük, hanem a szívünket is. Töltsük meg Isten igéjével, imádsággal, hálával és szeretettel. Tanuljunk meg megbocsátani, mert a meg nem bocsátott sérelem mérgezi a szívet. Tanuljunk meg hálát adni, mert a hála megtanítja a szívet észrevenni azt a jót, amit Isten már adott. És amikor majd megszólalunk, akkor nem kell különösebben vigyáznunk arra, hogy „jó embereknek” látsszunk. A szívünkben lévő jó magától utat talál a szavainkban.
Végül pedig kérjük Istent:
„Uram, tisztítsd meg a szívemet, mert a szívem bőségéből szól a szám. Vegyél ki belőlem mindent, ami keserű, ami gyűlöletet, irigységet és ítélkezést szül. Adj nekem olyan szívet, amelyből jó dolgok fakadnak. Hogy amikor megszólalok, ne sebeket okozzak, hanem gyógyítsak; ne elválasszak, hanem összekössek; ne elkeserítsek, hanem reményt adjak. Ámen.”
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda