Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz:
„Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is.
Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.
Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lukács Evangéliuma 6,27-38
„Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.” (Lk 6, 27b)
Jézusnak ez a szava első hallásra szinte lehetetlennek tűnik. Hogyan szeressem azt, aki megbántott? Hogyan tegyek jót azzal, aki rosszat tett velem? Hogyan imádkozzak azért, aki igazságtalan volt velem? A mi természetes reakciónk gyakran az, hogy visszaadjuk azt, amit kaptunk. Ha bántanak, visszabántunk. Ha megaláznak, meg akarjuk mutatni, hogy velünk ezt nem lehet megtenni. Ha gyűlölnek, könnyen megszületik bennünk a gyűlölet. Jézus azonban egy másik utat mutat. Nem azt mondja, hogy az igazságtalanság nem számít. Nem azt mondja, hogy engedjük, hogy mások újra és újra bántsanak bennünket. És nem azt jelenti, hogy az ellenségeskedést egyszerűen nevezzük szeretetnek. Jézus valami sokkal mélyebbet kér: ne engedd, hogy a másik ember rosszasága téged is rosszá tegyen.
Mert amikor gyűlölettel válaszolunk a gyűlöletre, a másik ember már kétszer győzött: egyszer azzal, hogy megsebezett, másodszor pedig azzal, hogy megváltoztatta a szívünket. A keresztény szeretet ezért nem elsősorban érzés. Lehet, hogy nem tudjuk szeretetteljes érzéssel nézni azt, aki fájdalmat okozott nekünk. De dönthetünk úgy, hogy nem akarunk neki rosszat. Dönthetünk úgy, hogy nem állunk bosszút. Dönthetünk úgy, hogy imádkozunk érte.
Ez már a szeretet kezdete. Jézus a kereszten megmutatta, mit jelent ez a gyakorlatban. Miközben azok, akik megfeszítették, nem irgalmaztak neki, ő így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” A kereszténység egyik legnagyobb ereje éppen ez: a rosszat nem rosszal akarja legyőzni, hanem jóval.
Van azonban még valami fontos. Amikor megbocsátunk, nem feltétlenül a másikat szabadítjuk fel először, hanem saját szívünket. A harag, a sértettség és a bosszúvágy ugyanis belülről kötöz meg bennünket. Lehet, hogy a másik már régen elfelejtette, amit tett, mi pedig még évekkel később is ugyanazt a fájdalmat hordozzuk.
A megbocsátás azt jelenti: „Nem akarom tovább magammal hordozni ezt a terhet.” Ez nem jelenti azt, hogy mindent elfelejtünk. Nem jelenti azt sem, hogy megszüntetjük a szükséges határokat. De azt jelenti, hogy a másik ember többé nem rendelkezik a szívem fölött. Jézus azt is mondja: „Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.”
Talán éppen itt kezdődik a keresztény forradalom. Nemcsak arról van szó, hogy nem teszek rosszat annak, aki rosszat tett nekem. Hanem arról, hogy jót teszek vele. Ez azt jelenti: amikor ő átkot mond, én áldást mondok.
Amikor ő gyűlölettel közeledik, én nem gyűlölettel válaszolok.
Amikor ő bezárja a szívét, én nem engedem, hogy az én szívem is bezáruljon. Nem azért, mert a másik megérdemli.
Hanem azért, mert én Krisztushoz tartozom. És talán ez az egyik legfontosabb kérdés, amit ma feltehetünk magunknak:
Van-e valaki, akinek a nevét nehéz kimondanom Isten előtt?
Van-e valaki, akiről még mindig keserűséggel beszélek?
Van-e valaki, akinek a fájdalmát újra és újra visszahozom magamban?
Van-e valaki, akinek nem tudok jót kívánni?
Lehet, hogy éppen ott vár ránk Jézus.
Nem azt kéri, hogy egyetlen pillanat alatt érezzünk szeretetet. Talán csak ennyit: „Kezdd el imádkozni érte.”
„Uram, én még nem tudom szeretni őt. De nem akarom tovább gyűlölni. Gyógyítsd meg az én szívemet. És áldd meg őt is.” Talán ez az első lépés az ellenségből az embertárshoz vezető úton.
Mert végül Jézus nem azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint azok, akik minket bántanak. Azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint az Atya, aki felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt. A keresztény ember legnagyobb győzelme nem az, amikor legyőzi az ellenségét. Hanem amikor nem válik az ellenségéhez hasonlóvá. És amikor képes a rossz közepette is jót tenni, akkor valami láthatóvá válik belőle Isten szeretetéből.
Uram, taníts meg úgy szeretni, ahogyan te szeretsz!
Adj erőt, hogy ne a kapott rosszat adjam tovább, hanem a tőled kapott jót.
Gyógyítsd meg a szívemben a régi sebeket, és segíts, hogy azokért is tudjak imádkozni, akik megbántottak. Ámen.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda