Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.”
A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: »Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre«. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?”
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.”
A zsidók erre felháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból. Ezután az angyal eltávozott.
János Evangéliuma 8, 51-59
Jézus tanítása nemcsak egy elmélet, vallásfilozófia, erkölcsi iránytű, hanem a lélek és az élet mélységeiről szól. Tanításait olyan módon tárta fel a hallgatóságának, hogy azt még a legegyszerűbb ember is megérthesse.
Nem a tudásának a fitogtatása, felvilágosult elméjének a felvillogtatása a célja, hanem az örök lét titkainak mindenki számára való feltárása. Amikor arra hivatkozik, hogy a tanításának a megtartása által belekapcsolódhatunk az örök élet áramlatába, akkor ellenségei, főleg az írástudók megsértve érzik magukat, mert saját magukat tartják Isten üzenetének, a szentírás szövegeinek a pontos ismerőinek.
Nem tudják elfogadni, hogy a bölcsek tanácsán és az írástudók közösségén túl még létezhet egy olyan személy, aki nincs közösségben velük, de mégis érti, értelmezi, sőt magának kikéri, hogy az örök élet igéi nála vannak. Jézus nem külső segítségre hivatkozik, hanem az Atyával való bensőséges kapcsolatra hivatkozik. Mint Isten öröktől fogva létező Fia, nincs szüksége a pátriárkák, próféták tekintélyére, hiszen ők mind Róla beszélgettek, prófétáltak.
Jézus nem fér bele abba a keretbe, amelyet a Törvény magyarázói képviselnek. Ugyanakkor számukra zavaró az a tényező is, hogy mindenkitől függetlenül sajátos tekintéllyel rendelkezik, hiszen úgy beszélt, tanított, mint akinek hatalma van. Az elutasítás abban a pillanatban elmérgesedik, amikor az életére akarnak törni.
Ez nyilvános jele annak, hogy teljesen ellene szegülnek személyének és tanításának. Ma az Egyház képviselői, tagjai olyan módon kell képviseljék az evangélium hirdetését, hogy az embereket a személyes példájukon, hitükön keresztül tudják meggyőzni, hogy valóban az élet igéjéből táplálkoznak és élnek, másképpen elveszik a tanúságuk hitelessége.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda