Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?”
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.”
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele.
Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
János Evangéliuma 6, 60-69
Jézus élet kenyeréről szóló beszédének a hatására sokan megbotránkoztak. Nem értették meg, hogyan lehetséges az, hogy valaki saját testét adja másoknak eledelül. Nemcsak Jézus hallgatósága, hanem a követői is elérkeztek egy fordulópontig. Ezt nevezik kritikus pontnak, vagy hatósugáron kívüli pontnak, amikor már nincs visszakozási lehetőség.
Vagy elkötlezi valaki magát valaki, valami, mellet, vagy sem. Nemcsak a hallgatóság, hanem a tanítványok közül is sokan elhagyták Jézust. Ennek ellenére sem változtat tanításán, elvein, hanem felvállalja ezt a külső krízist.
Még Péter apostolt is kérdőre vonja: tovább akar maradni, vagy szabadon elmehet. Péter apostol kimondja a saját nézőpontját, meggyőződését: kihez menjen? Nincs számára más lehetőség csak az, hogy társaival együtt Jézussal maradjon.
Számára valóban Jézus az életet jelenti. Rajta kívül nincs más Isten, nincs más Megváltó.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda