Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből:
„Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: »Égből való kenyeret adott enni nekik.«”
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.”
„Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
János Evangéluma 6, 30-35
Jézus tanítását az élet kenyeréről először elutasítóan fogadja a tömeg. Nem hiszik el, hogy Ő nagyobb Mózesnél, akinek a kérésére Isten mannát hullatott az égből.
Jézus egyedülálló módon kapcsolja össze az égből hullatott kenyeret az élet kenyerével. A közös vonásuk, hogy mindkettő Istentől származik. A nagy különbség azonban az, hogy míg a manna csak ideig-óráig szolgált testi táplálékként, addig az élet kenyere állandó jelleggel táplája azokat, akik kérik és hozzá járulnak.
A beszélgetés végére a tömeg viselkedése és hozzáállása megváltozik, már nem kötekedik, nem keresi a kifogásokat, hanem egyenesen már követeli az élet kenyerét. Erre érkezik Jézus rendhagyó válasza: előttük áll az élet kenyere, azaz Ő az élet kenyere. Nem kell keressék, utána fáradozzanak, mert már Isten ingyen felajánlotta nekik Fiában, akit a mennyből küldött. Fontos ismételgetni ezt a tényt, mert másképpen azt kockáztatjuk meg, hogy a történelem megismétli önmagát.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda