Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. 
Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!”
Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
János Evangéliuma 20, 19-31
Isten irgalmassága irántunk Jézus halálában és feltámadásában nyilvánul meg a leghatékonyabban. Szent II. János Pál pápa ezen a napon avatta boldoggá és szentté a lengyelországi születésű szerezetesnőt, Fausztina Kowalskat. Annak a látomásnak a hatására hirdették ki ezt az ünnepet, amelyben Jézus arra kérte a nővért, hogy húsvét második vasárnapját nyilvánítsák ki az irgalmasság vasárnapjának. Szent Fausztina nővér csak a jézusi kort érhette meg, nagyon fiatalon mindössze 33 évesen hunyt el. Ennek ellenére élete teljes volt és a szentség hírében telt el.
Húsvét hajnalán egy csodálatos dolog történt, Jézus, akit mindenki halottnak hitt, feltámadt. Húsvét után egy nagy jövés-menés, nyűzsgés indul el a tanítványok körében. Egyeseket felzaklatják Jézus feltámadásával kapcsolatos hírek. Tamás apostol bár kételkedik, de ez egy kereső embernek a kérdései, nem áll meg ennél, hanem tovább keres, kutat.
Vajon a hírek az igazságot mondják el, vagy egy utolsó kísérlet a kétségbeesett tanítványok tudatában, amely ellenáll a nagyheti tragédiának? Még a tanítványok számára sem egészen tiszta, hogy ki az, akivel találkoztak, hiszen gyakran látásukban korlátozottak voltak.
Nem ismerték fel a megjelent személyében a feltámadt Jézust. Tamás apostol hitének fejlődésében az első mozzanat a kétely. Hitbeli fejlődésének másik mozzanat, a keresés. Nem akad le a kételkedésnél, hanem meg akar bizonyosodni a valóságról. Könnyen megtehetné azt, hogy szakít a tanítványok közösségével, de nem teszi, hanem meglátogatja őket. Hitének utolsó szakasza, hogy Jézussal találkozik a tanítványok körében.
Jézus megjelenése nem az érzékelhető tapasztalásokról szól, hanem csak arról számolnak be, hogy a találkozások valóságosak voltak. Tamás apostol nem a fizikai érintés, hanem a hit megtapasztalása révén mondja ki a legrövidebb hitvallást: ,,Én Uram, én Istenem!”
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda