Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá:
„Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy, így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.”
Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek?
Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
János Evangéliuma 3, 7b-15
A főtanács tagjaiból voltak olyanok, akik titokban szimpatizáltak Jézussal. Ilyen volt Nikodémus, aki nem merte felvállalni a nyilvánosság előtt az érdeklődését. Éjjel látogatta meg Jézust, mert nem tudta biztosra, hogy a megígért Messiással van-e dolga, vagy egy politikai, vallási mozgalomnak egy újabb vezetőjéről. Szinte a lehetelent kéri Nikodémustól, hiszen már idős korú volt. Nem értette meg, hogy hogyan tud valaki ilyen korban újjászületni. Az újjászületést kifejezést szó szerint értette.
Jézus azonban lelki újjászületésről beszél neki. Jézus sembesíti a hitetlenségével, mert nem tudta elfogadni a Messiás tanúságtételét. Számára is adva van a megtérés, de csak akkor, ha elfogadja a Messiást.
Egyedül csak Jézusban van megváltás, az ószövetségi kígyó párhuzam a keresztrefeszítésre utal, amely az örök kárhozattól menti meg az egész emberiséget, nemcsak a választott népet. Krisztus felemagasztalása a kereszten történik.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda