Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték.
Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az.
Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe.
A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is.
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
János Evangéliuma 21, 1-14
János evangélista egybeszerkeszti a csodálatos halfogás történetét Jézus feltámadása utáni megjelenéseivel. Az apostolok mintha elfelejtették volna, hogy már nem egyszerű halászok, hanem emberhalászok. Talán jónak látták, hogy ismét nekifogjanak a halászatnak. Nagypénteken minden reményük szertefoszlott és nincs más kapaszkodójuk, mint ismét nekifogni valami hasznosnak.
Olykor amikor terveink füstbe mennek, célkitűzéseink meghiúsulnak régi bevált szokásainkhoz menekülünk. Jól esik egy kicsit nosztalgiázni, a dicső múlt sikereiről elmélkedni, ,,bezeg a mi időnkben” módon gondolkozni, mert a múlt biztos, a jelen azonban bizonytalan, a jövő pedig meglepetéseket tartogat.
Ebben a keserédes állapotban találja Jézus az apostolokat. Vállalkozásuk kudarcba fullad, mert már nem ezzel kellene foglalkozniuk. Inkább a feltámadás valóságával kellene szembenézniük, de még túl korai, még nem sikerült a régi kerékvágásból kiszabadulni. A kenyértörés egyedi gesztusában felismerik a Feltámadottat, a halfogás csodája, a rejtélyes idegen jelenléte egy különleges légkört csal be az életükbe.
Megértik, hogy nem egy idegennel van dolguk, hanem a feltámadt Krisztussal, aki nem feddi meg őket, hanem rávezeti őket a húsvét örömére.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda