Abban az időben: Az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. 
Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.
Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét.”
Lukács Evangéliuma 24, 35-48
Egy Papuay szigeten 150 évig nem volt katolikus pap, 1951-ben Florian atya elcsodálkozott azon, hogy 250 személy ennyi időn keresztül katolikus maradt. A titka, hogy minden vasárnap összegyűltek imádkozni, gyermekeiket megkeresztelték, tudták, hogy ki a pápa, és rendbe tartották a templomukat. Különösen a dicsőséges rózsafüzért imádkozták, mert Jézus feltámadásának a titkát tartalmazta. Ennek a hitnek köszönhetően maradtak meg katolikusoknak. A feltámadás hitünknek az alapja.
Jézus húsvét utáni megjelenései félelemmel töltötték el a tanúkat. Az apostolok hite fokozatosan fejlődött ki. Először félelem és kétségek gyötörték őket, de a személyes megszólításuk után lassan fejlődni kezdett bennük a hit. Jézus bebizonyítja nekik, hogy valóságos emberrel találkoztak, nem egy szellemmel, hanem élő, hús-vér emberrel. Ez a találkozás fontos volt az apostolok életében, mert ebből bontakozott ki a húsvéti hit. Ezek a húsvét utáni találkozások erősítették meg azt a gondolatot bennük, hogy Jézus él és győzött a halálon.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda