Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél.
Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó.
Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”
János Evangéliuma 3, 31-36
Összegző beszédében Jézus világos különbséget tesz az égiek és a földiek között. Ez a rész egyben a fejezet összegzése. Jézus az egyetlen, akit Isten felülről küldött, és tanúságot tesz az Atya szeretetéről, de sokan nem fogadják el tanúságtételét.
A sötétség fiainak idegen a világosság, mert tetteiket titokban követik el. Jézus megjelenésével az üdvösség új korszaka kezdődött el. Még Keresztelő régi tanítványai közül is sokan kételkedtek Jézus Messiás-voltában, hiszen saját mesterüket tekintették annak.
Jézus az Atya bőkezűségéről tesz tanúságot, mert gazdagon árasztja a Szentlelket a Benne hívőknek. Aki hisz Fiában, az eljut az örök életre. De ehhez feltétlen bizalom és a hit erénye kell.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda