Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.”
Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.”
Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is.
Hogyan mondhatod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát?« Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van.
Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek!
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.
Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
János Evangéliuma 14, 7-14
Nem egyértelmű mindenki számára, hogy Jézus az Atya képmása. Sokan úgy tekintenek rá, mint egy prófétára, vagy csodamesterre, de azt már nem tudják elfogadni, hogy Ő egyenlő az Atyával, az Ő istenségét.
Fülöp apostol is ennek ad hangot, amikor arra kéri Őt, hogy mutassa meg neki az Atyát. Jézus sajátos tekintélye az Atyától származik. Nem a maga nevében tanít, tesz csodákat, gyógyít, űz ki ördögöket, hanem az Atya nevében. Számára az Atya az üdvösséget jelenti.
Ugyanakkor a követőinek nagyobb tetteket tulajdonít, ha sikerül nekik közreműködni az Atyával. Ahogyan Ő mindent az Atyának tulajdonít, ugyanúgy mi is mindent az Atyától kaptunk. Ha Vele együtt küzdünk, szenvedünk, akkor Vele együtt győzni is fogunk. Az Atyának köszönhetően pedig Jézusnál nagyobb tettekre is képesek leszünk.
Imáinkban, kéréseinkben Krisztus a legnagyobb közvetítőnk és segítőnk Istennél.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda