Jézus így tanított az utolsó vacsorán:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben!
Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.
Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”
János Evangéliuma 15, 9-11
Jézus annyira szeret minket, amennyire Őt szereti az Atya. Ez a szeretet ingyenes, mert nem vár el a másiktól semmit, hanem egyszerűen a másik jelenlétének örvend. Jézus a szeretet hősies fokát mutatta be értünk a kereszten. Ennek a feltétlen szeretetnek köszönhető, hogy szoros kapcsolaba kerülhetünk az Atyával és Krisztusnak testvérei és a mennyország örököseivé lettünk. De nem elég megmaradni ezen a szinten, hanem másoknak is tovább kell adjuk azt, amit Jézustól kaptunk.
A szeretet csak akkor lesz teljes, ha másokban gazdagodik, másokban is megtestesül. Ennek a köteléknek az eredménye a keresztény öröm. Ferenc Szentatya a mai énközpontú szomorúságról beszél, amely a kapzsiságból és a kényelmes létből, valamint az élvezetek felszínes, beteges kereséséből fakad. Ugyanakkor arra bíztat, hogy ne szűnjünk meg keresni Jézust, mert Ő mindig kitárt karokkal fogad minket.
Az ószövetség prófétáit átjárja a Messiás-várás megvalósulásának az öröme. Jézus a feltámadása után a túlcsorduló örömmel ajándékozta meg a követőit. Az apostolokat is Jézus feltámadásának a megtapasztalása után ez a végtelen öröm jellemezte. A nehézségek bizonyos szinten letörik az ember életében a boldogság szárnyait, de Ferenc pápa figyelmeztet, hogy azonban apránként lehetővé kell tenni, hogy a hit öröme még a legrosszabb körülmények között is feléledjen bennük, mint rejtett, ám szilárd bizalom: „Lelkemnek nem volt békében része, elfelejtettem a boldogságot. (…) Ezeket fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény: Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége” (Evangelii Gaudium, I, 6).
És ez az öröm akkor teljesedik ki, amikor valaki elajándákozza magát másoknak. Ugyanakkor az Istennel való barátság által szabadulhatunk meg a lelkiismeretünk elszigeteltségétől.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda