Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul.
Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.
Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek.
Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
János Evangéliuma 16, 20-23a
Életünk folyamán arra törekszünk, hogy minél boldogabbak legyünk. Jézus azzal vigasztalja övéit, hogy a szomorúságuk örömre fog fordulni. Beszédében egy közismert példát hoz fel, a vajúdó asszony esetét. Ez az állapot egy átmeneti helyzet, amikor valaki nem örülhet valaminek, mert nagy fájdalmai vannak, amelyeket nem tud hirtelen megszüntetni. De ez a fájdalom átmeneti állapot, mert csak addig tart, amíg a szülés meg nem történik.
Az apostolok állapota is ehhez hasonló, mert nem tartós szomorúságról van szó, hanem egy átmeneti állapotról. Ugyanakkor más szemszögből is megközelíti a kérdést, mert vannak olyan személyek, akik mások kárán, fájdalmán örvendenek, nincs bennük együttérzés és szolidaritás. Az igazi örömet a viszontlátás fogja okozni. Ennek az időpontját Jézus nem határozta meg, de valószínű, hogy az üdvözültek öröméről van szó, hiszen folytonos örömről beszélt követőinek.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda