Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!
Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem.
Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
János Evangéliuma 16, 23b-28
Jézus eltávozásával egy új helyzet alakult ki az apostolok és a tanítványok életében. Először szomorkodnak, de majd ez az érzés örömre változik. Jézus elmenetelének nemcsak a Szenlélek elküldése lesz a következménye, hanem az Ő nevének a megdicsőülése. Ezentúl Ő lesz a hívek leghatékonyabb közbenjárója, mert a mennyei Atya az Ő közbenjárására meghallgatja kéréseinket. Ugyanakkor új kapcsolat alakul ki a hívek és az Atya között, hiszen nemcsak kizárólagosan a Fiú közbenjárására fogja meghallgatni a híveket, hanem ezentúl közvetlenül Hozzá folyamodhatnak.
Jézus elmenetelével egy új missziós korszak bontakozik ki, amelyben az apostolok tanúságának a szerepe megnő, és olyan hatalmat kapnak, amely Jézushoz hasonlóvá teszi őket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda