Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott:
Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás.
Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból.
Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
János Evangéliuma 17, 11b-19
Jézus az apostolok egységéért imádkozik. Ugyanakkor az egység mintája is rendelkezésükre áll, hiszen a Fiú és az Atya kapcsolata ennek a tükörképe.
A közbenjárás hatékonyságát fejezi ki az a tény, hogy Jézus követői közül senki sem veszett el. A jézusi tanítás és életpélda melleti elköteleződés veszélyekkel jár, mert a világ nincs felkészülve ennek a befogadására. Az igazságban fognak győzni, mert nem a saját elképzeléseiket, találmányaikat terjesztik, hanem amit Krisztustól tanultak. Az élet igéit adják tovább azoknak, akik még nem jutottak el a hit világosságára, de a hívek hatására ők is részesülhetnek benne.
Ez az ellenállás azonban ideiglenes állapot lesz, mert végül Jézus szeretete fog győzni.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda