Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. 
Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia; így beteljesedett az Írás. Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.
Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.
János Evangéliuma 17, 11b-19
Jézus búcsúbeszédének kultikus felhangja van, a megtisztulásról beszél, amely az Ő tanítása, igéje által, és testének és vérének a felhasználásával valósul meg. Az egység mintája Krisztus és az Atya közti szoros kapcsolat. Ebből az egységből akarja részesíteni a követőit, híveit is.
A hívek a világban élnek, de Krisztus vérének köszönhetően már nem a világból valók. Úgy kell éljenek, működjenek, hogy tanúságuknak köszönhetően másokat is belekapcsolhassanak ebbe a kegyelmi egységbe.
Nem szociális, vagy szövetségi egységről van szó, hanem az Atya és a Fiú közti kapcsolat tükörképéről. A megtisztulás és az egység jegyében küldetést kapnak az Ige és a hit terjesztésére, ezáltal folytatják Jézus odaszentelését a világban. Az eukarisztia ünneplése és fogyasztása teszi lehetővé a hívek közti egységet, tehát nélkülözhetetlen szerepe van a krisztusi közösség létrehozásában.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda