Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik: 
„Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: »Szabadok lesztek?«”
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a fiú ottmarad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek.
Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.”
Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek!” Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.”
Jézus azonban megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az Isten küldött engem.”
János Evangéliuma 8,31-42
Jézus hallgatósága az Ábrahámtól való leszármazásra hivatkozik. Mivel nem tudnak azonosulni Jézus tanításával inkább a saját szabadságukra hivatkoznak.
Jézus szavait kiforgatják, és a saját szabadságukat fitogtatják. De pontosan ezzel válik nyilvánvalóvá, hogy saját elméleteik, szokásaik rabjai, mert bezárkóztak egy olyan hagyományba, amely már nem az igazságot szolgálja, hanem a saját érdekeiket.
Ábrahám a hit atyja és pontosan abban tűnt ki, hogy vakon engedelmeskedett Istennek. Nem a saját elképzeléseit követte, hanem az Isten tervét. Elhagyta a biztos megélhetését, hogy Isten terve megvalósulhasson életében. Ő egyáltalán nem zárkózott el Istentől, hanem mindig az utasításait követte.
Pontosan ennek köszönhetően vált a hit atyjává. A Benne hívő zsidók azonban saját atyáik tévedéseit követték, ezért önkéntelenül mindent elutasítottak és mindent kimagyaráztak.
Csak addig a szintig fogadták el Jézus tanítását, ameddig nem sértette meg azt a rendszert, mentalitást, amelyben éltek, amely teljesen megfelelt kényelmüknek.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda