A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. 
Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették?”
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen.
Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
János Evangéliuma 20, 1-9
Krisztus feltámadása hitünk legnagyobb ünnepe. A történelmi Jézus azért halt meg és támadott fel, hogy megszabadítsa az emberiséget a bűn válságából és a halál hatalmából. Jézus feltámadása teremészetfeletti, történelem feletti esemény.
A szemtanúk hiányában természettudományos módszerrel nem lehetne a feltámadás módját leírni. Ezért olyan fontos a szemtanúk szerepe a húsvéti feltámadás tényének bizonyítására. Hitünk érlelődésének fokozatait a dráma szereplőinek háromféle látásmódja érzékelteti.
Mária Magdolna látta az üres sírt, de nem jutott el a feltámadás hitéig, hanem csak az árvaság és a kétségbeesés határáig jutott el. A történéseket szűk látásmóddal közelíti meg, még képtelen megérteni a történések hátterét. Szent Péter már közelebb kerül a hithez, mert belép az üres sírba, és látja a szépen összegöngyölt lepleket, illetve a melléjük helyezett halotti leplet. Ez a látásmód már a tanítványok hitbeli érlelődésének az a szakasza, amelyben próbálnak belehatolni az őket körülvevő tikok lényegébe.
Meglepődtek azon a hatalmon, amelynek köszönhetően nem a kétségbeesés vett erőt rajtuk, hanem remény költözött a szívükbe. A harmadik fokozat az, amelyet János apostol képvisel, segítségével eljut a teljes hitre. Nekünk is ilyen hívő látásra van szükségünk, arra a húsvéti örömre, amelynek segítségével hatékonyan tudjuk vigasztalni embertársainkat.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda