Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két tanítványát ezzel az utasítással: 
„Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi.”
El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült.
Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak. Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!”
Márk Evangéliuma 11, 1-10
Jézus dicsőséges bevonulását Jeruzsálembe Zakariás próféta és Izajás próféta jövendölte meg.
Az, hogy Jézus szabadon rendelkezik a hátasállattal jelzi valós isteni hatalmát. Az Olajfák-hegyéről indul Jeruzsálem felé, az az útvonal is a messiásról szóló prófécia beteljesedése. Ugyanakkor a szamár feletti szabad rendelkezése kifejezi Jézusnak a messiási cím iránti igényét.
A virágok útra hintése és a ruhák leterítése Izraelben a király beiktatásával kapcsolatos elemek voltak.
Jézus igénybe veszi a messiásnak kijáró hátasállatot, azonban a szamár nem királyoknak való állat, hanem a szegény ember segítő társa. Ezzel Jézus kifejezi, hogy nem tart igényt a királynak kijáró evilági gazdagságra, pompára, hanem szerényen vonul be Jeruzsálembe. Ezzel a gesztussal kifejezi, hogy nem egy harcos, fejedelmi királyságot képvisel, hanem az Izajás próféta jövendölésében szereplő szenvedő szolgaként jelenik meg és ezzel azonosul.
Virágvasárnap mi is terítsük e a hit köntösét, annak a királynak, aki nem fegyverekkel, hanem szenvedésének és halálának ajándékával szerezte meg nekünk az örök üdvösséget.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda