Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.”
A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: »Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre«. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?”
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek.
Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.”
A zsidók erre felháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?”
Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”
A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.
János Evangéliuma 8, 51-59
Jézus szétrombolja hallgatóságának a hamis istenképét.
Ők azt gondolják, hogy mivel Ábrahám leszármazottjai ezért fel vannak hatalmazva arra, hogy megítéljék Isten dolgait. De elbizakodottságukban már nem ismerték fel, hogy Jézus személyében elérkezett Isten országa és a megváltás. Szembesíti őket a tévedéseikkel, mert nemcsak Őt utasították el, hanem a prófétákra sem hallgattak.
Most amikor szembesülnek hitük válságával, akkor nem tudnak egyebet tenni, mint erőszakhoz folyamodnak.
Az igazság felismerése számukra nem felszabadulást jelent, hanem hitük megtagadását. Nem tudják összeegyeztetni saját hitüket Jézus tanításával.
Jézus próféciája megvalósul, mert az életére akarnak törni. Egy hajszála sem görbült meg, mert még nem érkezett el a megdicsőülésének az ideje. Majd amikor az idő beteljesül, akkor átadják Őt a gyilkosoknak.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda