Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket.
Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák.
Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította; „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?”
„Senki, Uram” – felelte az asszony.
Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.”
János Evangéliuma 8, 1-11
Jézus nem enged a huszonegyből, még akkor sem amikor honfitársai nem tudják elfogadni Őt, mint Isten Fiát. A jánosi fogalompárt alkalmazza önmagára: világ világossága. A világosság és a sötétség a jánosi teológia szerint nem fér össze egymással, mert kizárják egymást.
Jézus Isten világosságát hozta el a Földre, de ez nem tud érvényesülni, mert ellenfelei jobban szeretik a sötétséget és az ármánykodást. Most már eljutott addig a pontig, hogy már nem akar semmilyen tanúskodát mellette, mert nincs szüksége tanúskodásra, elég Neki az Atya tanúskodása. A hallgatóság nem akarja megérteni Jézus tanúskodását, ezért senki és semmi nem tudja őket az ellenkezőjéről meggyőzni.
Ezért megmaradnak saját szűk világuk zsákutcájában. Csak azok ismerik fel (-el) Jézus világosságát, akik nyitottak az evangélium befogadására. De ma is sokan olyan tanítást szeretnek jobban, amely fülüket csiklandoztatja, amely elvárásaikat elégíti ki.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda