> A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna - Imalánc.ro
 
16. március, 2024Igehirdetések A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak:

Jézus személye és tettei sokakat zavarba hozott. Nem tudták, hogy hogyan tekintsenek rá, próftétaként, vagy Messiásként kezeljék.

„Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?”

Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz.

Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.”

A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!”

Ezután mindegyikük hazatért.

János Evangéliuma 7, 40-53

Jézus személye és tettei sokakat zavarba hozott. Nem tudták, hogy hogyan tekintsenek rá, próftétaként, vagy Messiásként kezeljék. Mivel elhatárolódott a júdeaiaktól, ezért galileaiként tekintettek rá.

Az érte kiküldött szolgák nem mernek kezet emelni rá, mert érzik, hogy nem egy közönséges emberrel van dolguk. A főpapok azonban megharagusznak rájuk, mert butáknak, tanulatlanoknak tartják őket a néppel együtt. Itt előtérbe kerül a főtanács és a főpapok felsőbbrendűségi érzése. Nem fogadnak el semmilyen más tanítást, még a karizmák szabad kiosztását sem, hanem határt szabnak minden olyan megmozdulásnak, amely a tudtuk nélkül történik. Elvakultságuk jele, hogy nem tudnak nyitottak lenni senkivel, aki nem tartozik a szűk közösségükhöz. Ez a tényező vezet a kevesek diktatúrájához, akik csak önmagukat tartják a Törvény és Isten parancsinak a letéteményeseinek. Nikodémus ki akar törni ebből a szűklátókörűségből, de őt is leintik, sőt legalileaizzák.

Egy olyan ponthoz értek, amikor már nincs visszaút, Jézusra, úgy tekintenek, mint első számú ellenségre.

Ft. Ráduly István Zsolt, Torda