A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?”
Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: »Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.«” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett, Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?”
Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”
Máté Evangéliuma 26, 14-25
Jézus megszervezi az utolsó vacsorát, amely a zsidó húsvéttal esik egybe. Már mindent előre tud és meghagyja apostolainak, hogy szóljanak egy idegennek, nála készítik el a húsvéti vacsorát.
Iskarióti Júdás már nem az apostoli közösséggel van, hanem éjnek idején ármánykodik, pénzkereseti lehetőségben gondolkodik. A vacsora alatt Jézus már jelzi a többiek felé, hogy ki lesz az, aki elárulja Őt. Az apostolok viszont nem értik, kiről van szó.
Érdekes az apostolok lelki állapota, mindegyik valamilyen szinten bűnösnek érzi magát. Ez az árulások és ármánykodások éjszakája, amely beárnyékolja Jézus utolsó vacsoráját. Ezen a meghitt együttléten nem tudnak fesztelenül ünnepelni, mert a levegőben van az árulás nyomasztó hangulata. Júdást azonban szembesíti az árulásával. Nem hordja le, nem oktatja ki, de érezteti vele, hogy számára ez az árulás fájdalmas és szenvedést okoz. Ennek ellenére nem sikerül Júdást lebeszélnie a tervéről. Annyira korlátozva van látásában, hogy már nem tud józanul dönteni, elfogulatlanul cselekedni.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda