Jézus szülei évről évre fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét esztendős lett, az ünnepi szokás szerint szintén fölmentek. 
Az ünnepek elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban ott maradt Jeruzsálemben anélkül, hogy szülei észrevették volna. Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Már egy napi járásra voltak, amikor keresni kezdték a rokonok és az ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték.
Három nap múlva találták meg a templomban. A tanítómesterek között ült, hallgatta és kérdezgette őket. Aki csak hallotta, módfelett elcsodálkozott értelmességén és feleletein. Amikor szülei megpillantották, nagyon meglepődtek. Azután anyja így szólt hozzá:
„Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk!” Jézus ezt felelte nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ők azonban nem értették, hogy mit akar ezzel mondani.
Akkor követte őket, lement velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik.
Lukács Evangéliuma 2, 41-51a
Jézus már gyermekkorában különös kapcsolatot ápolt a mennyei Atyával. Bár Szent József becsületből vállalta a felneveltetését, mégis számára a mennyei Atya jelentette a legfontosabb személyt az életében.
A jeruzsálemi kaland rámutat arra, hogy már gyermekkorában mennyire tudatos volt Benne, hogy Ő az Atyához tartozik. Tudása és bölcsessége messze meghaladta nemcsak kortársait, hanem azokat a tanítókat is, akik a Templomhoz tartoztak. Az esemény inkább azt akarja számunkra bemutatni, hogy mennyire fontos volt Jézusnak, hogy az Atyával legyen.
Ugyanakkor találkozik a vallás vezetőivel, akinek bemutatkozik és feltárja a vele született bölcsességét. Nem egy titkos tant képvisel, hanem az emberek egyetemes üdvösségét akarja elérni. Számára Isten van az első helyen.
Mi is tanulhatunk Tőle. Ha Istent az életünkben az első helyre tesszük, akkor mindent abból a megfontolásból teszünk, hogy Isten kiválasztott gyermekei vagyunk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda