Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette:
„Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták kiről mondta ezt.
A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél?” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!”
Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz –
Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja öt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”
Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted,” Jézus ezt felelte neki: „Életedet adod értem? Bizony bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
János Evangéliuma 13, 21-33. 36-38
Az utolsó vacsorán Jézus érzékelte, hogy hamarosan elárulják. Itt iskarióti Júdás árulásán van a hangsúly, de kicsiben mindegyik apostol elárulja Őt, mert nem tudnak Vele együtt virrasztani, gyengék és elcsigázottak.
Az apostok annyira el vannak foglalva az árulás gondolatával, hogy nem értik meg Jézus szavait, pedig világosan feltárja előttük az áruló kilétét.
Gyakran mi is saját előregyártott gondolataink, tapasztalataink rabjai vagyunk. Nem tudunk kimászni képzeteink hálójából.
Ezen a szent éjszakán minden Jézus ellen fordul, még a barátai is ismereteikben korlátozottak lesznek.
Jézus megtapasztalja az egyedüllét, az árulás nehéz keresztjét, amely lelkileg megrendít minden érző szívet, emberi lelket.
Ebből nehezen tudunk kilábalni, mert személyes én-ünket, belső mivoltunkat sebezi meg. Amikor az ember kilép emberségéből, amikor a haszon, a hatalom megrészegíti, már nem foglalkozik a testvér-árulás súlyos következményeivel, nem érzékeli ennek a társadalmi, kulturális, lelki hatását, hanem emberszörnyeteggé változik, eltorzul és elveszíti belső erkölcsi iránytűjét. Ilyenkor nem az ellenségeink logikátlan viselkedése bánt a legjobban, hanem vélt barátaink, társaink árulása, amely egy életen át nyomorúságosan kísért bennünket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda