Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jó cselekedetért akartok megkövezni engem?”
A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jó cselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: »Káromkodol!« – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.”
Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből.
Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.
János Evangéliuma 10, 31-42
Az agresszivitás, amely Jézus iránt megmutatkozik, kézzelfoghatóvá válik. Jézust meg akarják kövezni, mert káromkodással vádolják meg.
Jézus a szentírás szavaira hivatkozik, amely az ige hallgatóit isteneknek nevezi. Persze itt nem állításról van szó, hanem költői kérdésről. Jogtalannak tartja a kivégzési jogalapot, mert nem hazudik, és mellette szólnak Isten és Keresztelő Szent János tanúskodása. Tettei pedig Isten szeretetéről, gyógyító hatalmáról árulkodnak.
A hallgatóság azonban nem tágít, hanem végre akarja hajtani a halálos ítéletet. Ez az ítélkezés elfogult, mert nem tartja szem előtt a megtérés lehetőségét. A Törvény Isten nevének a tiszteletét szolgálta, most pedig ürügyként használják fel azért, hogy Jézus életét kiontsák.
A tervük kudarcba fullad, mert még nem tudják végrehajtani a tervüket, nem számoltak Isten közbelépésére.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda