28. november, 2020Igehirdetések No comments

   Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről:

   „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”

                                                      Lukács Evangéliuma 21, 34-36

   Ezekben a válságos időszakokban sokan a torkosságba, mértéktelen szórakozásba menekülnek. Az emberek megunták, hogy lépten-nyomon korlátozásokat ébresztenek a hatóságok. Bennünk van egy féktelen szabadság utáni vágy, amely könnyen szabadosságba torkollik. A megszorítások után olyanok voltunk, mint a levegő nélküli halak, hirtelen levegőhöz jutottunk, és azt gondoltuk, hogy már vége ennek a kínos időszaknak. A hitéletben is nagy veszélyt rejteget a tobzódás. Könnyen rámehet egészségünk, utána pedig meggyengülhet az amúgy is hadilábon álló mustármagnyi hitünk.

   Ez a kis katekézis arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne pótcselekményekkel próbáljuk helyettesíteni a közelség hiányát, a mozgás korlátait, hanem hittel és kitartó szeretettel. Bár annyira mohóan szomjaznánk Krisztus után, mint a kereskedelmi világ által felkínált portékákra.

   Jézus két megoldást kínál a tobzódás és az elkeseredés ellen: a virrasztást és az állandó imádságot. A virrasztás segíti az éberséget, az ima pedig a tettrekészséget.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom