Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene.
Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak.
Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult.
Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Márk Evangéliuma 3,1-6
Jézus szombaton végzett gyógyításai, ördögűzései felborzolták a kedélyeket. A farizeusok keresték az alkalmat, hogy Jézust valamivel bevádolhassák a szinhedrinnél, illetve a római vezetőségnél. A szombaton végzett nyilvános gyógyítások kapóra jöttek, mert tilos volt szombaton betegeket kezelni.
Jézus azonban rabbinikus logikával válaszol a vádra: ha a szükség azt kívánja, akkor vannak kivételek, hiszen a beteg szenvedései tovább tartanak, ha nem kap időben kezelést, vagy orvoslást.
Jézus abból az alapgondolatból indul ki, hogy a szükség és a méltányosság, ha megkívánja, akkor lehet kivételeket tenni. Az Ő esetében nem a törvényszegés a cél, hanem egy sürgős esetnek a kezelése.
Az emberség és a méltányosság azt kívánja, hogyha egy beteg szombaton meggyógyulhat, akkor nincs ok a kezelés elhalasztására, hiszen a szélsőséges esetek, mint például egy állat megmentése, elegendő ok volt a segítségnyújtásra.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda