Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?”
Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
Máté Evangéliuma 9, 14-15
Figyeljük meg, hogy Jézust: Keresztelő tanítványai tapintatból csak a tanítványainak a böjtölési szokásairól kérdezik. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a böjtölés nem volt általánosan elterjedt szokás, csak nagy nemzeti tragédiák, katasztrófák alkalmával hirdettek ki általános böjtöt. Ugyanakkor figyelembe kell venni a böjtölés személyes jellegét is, hiszen az idők folyamán ez sokat változott. Ma bizonyos jócselekedetekkel, imákkal helyettesíthető, főleg azok számára, akik egészségi okok miatt nem tudnak szigorú böjtöt tartani.
Jézus azzal indokolja meg a böjt figyelmen kívül hagyását, hogy nem alkalmas az időszak. Nincs ok a böjtölésre, mert Ő a jelenlétével a boldogságot, az üdvösséget hozta el mindenkinek. Nagypéntek után lesz alkalom a gyászra és a böjtölésre, de amikor az örömhír szerzője van jelen, akkor inkább az ünneplés, a vígság lenne a legalkalmasabb reakció.
Böjtölésünk minket is egy nagyobb boldogság, szabadság felé kell vezessen, másképpen csak fogyókuráról, koplalásról beszélhetünk. Böjtölésünkkel egy nagyobb ünnepre készülünk, amely a feltámadás örömével és szabadságával ajándékoz meg bennünket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda