- Érzések és gondolatok ár-apálya is érzékelteti a szüntelen belső mozgást, amelytől az ember maga is változik, miközben ugyanaz marad… (Kipke Tamás)
- Mennyivel megy át a vizsgán a katicabogár? – Hét ponttal…
- A hullámok halandók, a hullámzás halhatatlan. (Rónay György)
- A simának készült betonjárda, vagy térkő előbb rücskösre kopik, majd hepe-hupásra töredezik. A sima kavicsok kiszökdöstek belőle, ma már szinte csak az apró gödreibe tapadt sár tartja össze. Mert fontos a célszerűség… (Czakó Gábor)
- A mai turistáknak nincs idejük jelen lenni, ahol vannak. Habzsolják az élményeket, gyártják a szelfiket, abban a bamba illúzióban ringatózva, hogy hazatérve talán adódik majd alkalom, hogy megnézzék, valójában hol is jártak… (K.T.)
- Nem Ukrajna közelít az EU-hoz, hanem az EU kezd olyanná válni, mint Ukrajna…
- Mai keresztényünk úgy ejti ki a Miatyánk mondatát – legyen meg a te akaratod -, hogy nem szoktatja magát a gondolathoz: nem a saját kezében van élete fonalának másik vége. Nem aggódik amiatt, hogy ne lenne meg az Isten akaratja… Meglesz az övé… (K.T.)
- (…)A föld is álmodik a szépről. / Oszlóban a múlt. A jövő méhéből / most születik világra az ember / mindannyiunkban: Betlehemben. / Otthont keres bennünk. Hazátlan. / Gyötrelmes, örök vajúdásban/az ember még csak most születik, / s útja nem áll meg a feszületig, / mert védtelen, mint igazsága. / Világunk mégis átformálja. (Cselényi István Gábor: Ember születik-részlet)
- Egy farmer robogót akart vásárolni, de sokallta az árát. – Ennyi pénzért egy tehenet veszek, mondta. – De hát, szerintem kényelmetlen lenne tehénen furikázni, biztatta az eladó. Mire ő: – Még kényelmetlenebb lenne a robogót megfejni…
- Öles piros betűkkel valaki felmázolta a Duna-parti sétány betonkorlátjára: „Van Isten!” Mellette kékkel és fehérrel, más-más kézírással megjelentek a kommentárok: „Nem hiszem”, „Elég sajnálatos”… Mármint, hogy sokan nem hisznek? Vagy az, hogy van Isten?… (K.T.)
- A matektanárnő leteremti az osztályt: – Gyerekek olyan buták vagytok, ha így megy tovább, a fél osztály meg fog bukni. Mire Jánoska: – De hiszen nem is vagyunk annyian!…
- Jézus tanítása ellen a jelenlevő zsidók tiltakoztak, mert szabadnak vélték magukat. Polgári jogi értelemben azok is voltak – leszámítva pár csekélységet, amit ügyesen kitoltak a vitából: a római megszállástól a bűneikig… (Cz. G.)
- A szabadságot az európai ember a keresztény hitével együtt kapta, majd azzal együtt elfeledte… (Cz. G.)
- Az ideológia arannyá varázsolja a ganét. Demokratikusan elaltatja a lelkiismeretet, az igazat-szépet-jót átváltja hasznosra.
- Aki pedig ezután sem tér észhez, annak elfújja a gyertyáját. Tűrhetetlen, hogy kétféle értékrend legyen a társadalomban. Jól mondta Jézus: Minden meghasonlott ország elpusztul… (Cz.G.)
- A szemet-szemét elv a megtorlásra, a bosszúállásra épít. Meg is vakít…(Gandhi után szabadon)
- Milyen szép is lenne a háborúban állig felfegyverzett udvarias katonákat látni, akik így finomkodnának egymással: nem lövök, csak Ön után, csak Ön után!… Rögtön kitörne a világbéke… (K.T.)
- „élünk úgy-ahogy! Most ne vezesse /sorsunk más: költő se, bölcs se, szent se, meg ne szólítsd, Isten, fel talál ébredni, / s jön a világhalál.” (Mécs László: Imádság a Nagy Lunatikusért)
- Aki még tudni véli, hogy fiú-e vagy lány, az a titkát tartsa magában, s tegyen úgy, mintha munkát kereső hímnős meztelencsiga volna a globális pornóiparban… Esetleg tekintsen föl a keresztre segítségért…(Cz.G.)
- A nemrég elhunyt †Egyed Gábor plébánossal történt Máréfalván, ravatalozó szenteléskor. A szertartás végén így szólt a hívekhez: – Kedves testvérek, mint látjátok, a püspök úr felszentelte a kápolnát. Mától kezdve a ravatalozóban beindult az élet… Csíkszentdomokosi káplánsága végén így búcsúzott a hívektől: – Kedves testvérek, annyi ideje elhatároztam, hogy olyat prédikálok nektek, hogy megsiratlak. És milyen az Isten humora: most nekem kell sírnom, mert búcsúzom tőletek…
- A kutatócsoport lázasan kutatta a malária ellenszerét…
- Csak akkor ne menj állatorvoshoz, ha kutyabajod sincs, de eredj, ha van lúdtalpad, szamárköhögésed, polipod, farkasvakságod, tyúkszemed, rákod, torokgyíkod, bárányhimlőd, méhdaganatod, nyúlszájad –, ám az is elég, ha egyszerűen bogaras vagy…
- Szép az, ami érdek nélkül tetszik- mondta Kant. Vagyis a szépség az isteni világból érkezett ajándék. Nem képzet. Mai kísérője az érdek. Ennek felismerése és latolgatása már észbeli művelet. Ez már a racionalizmus terméke. Alacsonyabb rendű, s csak a mindennapi kufárszellemet erősíti. Nincs már analógia: a művészet is, mint a babona vagy alkímia szalonképtelen. De amit jó pénzért piacra lehet dobni, sikeres a befektetés, akkor az a mű remek, a világ minden sarkában nyomják, s dől a pénz… Mi az igazság? – kérdezik ma is Pilátussal…(Cz.G.)
- Pünkösd óta a Lélektől van reményünk. Ő a kapcsolattartó az Atya s a Fiú közt, az Isten s az ember közt. A Lélek természetes kapcsolatot tart a Teremtővel, ahogy a pára a felhővel, a felhő az esővel, eső a földdel… (Cz.G.)
- Gyönyörű a magyar nyelv. Ragozzunk: Én sike-Te fuszos, Te sike-Ő fuszos, Ő sike-Mi fuszos, Misike tífuszos…!
- Sok fölösleges dolog van a világon. Pl. a villanyírógép. Hát ki látott már szőrös villát?…
- Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre./ Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. / Kanyargós folyók tükrében láttam a Napot, / Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. Láttam a békét az emberek szívében, / Láttam az erdőket fürödni a fényben. / Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, / Láttam az embert, s láttam a zenét, / Láttam a földet szeretetben élni, / Láttam a csöndet a széllel zenélni. Láttam az Istent amerre csak néztem, / Miközben éppen az Ő tenyerén ültem, / S az Ő hangján szólt hozzám a szél, / Mint anya, ki gyermekének mesél, / Millió apró tükörben láthatod magadat, / Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy! (Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem)
- Annak idején sok mindent megtanultunk szüleinktől. Pl. 1. Mások munkájának megbecsülését („Ha meg akarjátok ölni egymást, kint csináljátok. Most takarítottam föl.”) 2. Vallást („Jobb lesz, ha imádkozol, hogy ez a kosz kijöjjön a fehér ingedből.”) 3. Az időutazás alapjait („Úgy megcsaplak, hogy a jövő héten térsz magadhoz.”) 4. Logikát („Azért, mert én azt mondtam.”) 5. Tornamutatványokat („Most nézd meg, hogy néz ki itt hátul a nyakad.”) 6. Bőrön át táplálkozást („Fogd be a szád, s edd meg az ételt.”) 7. Türelmet és kitartást („Addig ülsz ott, míg a spenót el nem fogy.”) 8. Meteorológiát („Úgy néz ki a szobád, mintha tornádó söpört volna át rajta.”)…
- Az egész univerzum semmi az univerzum Urához képest, aki a tabernákulumban lakozik… (Charles de Foucauld, A sivatag szentje)
- Égnek áll a hajad? Lehet, hogy chipes vagy, csak nem tudsz róla. Amíg aludtál, beültették…
- A Deus Ex egy cyberpunk témájú, FPS/RPG keverék számítógépes játék, amelyet az Ion Storm Inc. fejlesztett és az Eidos Interactive adott ki 2000-ben. Számos díjat nyert, a brit PC Zone magazin minden idők legjobb számítógépes játékává választotta 2007-ben. Emellett többszörös Év Játéka kitüntetett. A történet egy disztopikus 2052-ben játszódik. A főhős, JC Denton, egy nano-augmentációs technológia segítségével emberfeletti képességekkel is rendelkező ügynök, kezdetben az UNATCO nevű antiterrorista szervezet ügynöke, a terroristák ellen harcol egy olyan világban, amelyet a társadalmi egyenlőtlenségek és egy halálos járvány már megtépázott. Ténykedése során rájön, hogy a dolgok mögött egy világméretű összeesküvés áll, amely több, egymással rivalizáló frakció, a Majestic 12, az Illuminati, és a hongkongi Triádok közreműködésével zajlik. Ez volt az a játék, amiért a készítőknek utólag magyarázkodniuk kellett. Azóta az FBI minden ilyen témájú játékot jóvá kell hagynia…
- Röviddel 102. születésnapja előtt 2023 októberében meghalt Wanda Póltawska lengyel pszichiáterprofesszor, a ravensbrücki náci német haláltábor egykori foglya, Szent II. János Pál pápa munkatársa. A háború után, az 50-es évektől a krakkói pápai teológiai akadémián oktatott, családteológiai intézetet alapított. Ott ismerkedett meg az akkori krakkói érsekkel, a későbbi Szent II. János Pál pápával, aki gyóntatója és az egész család jó barátja lett. 1962-ben rosszindulatú rákos daganatot állapítottak meg nála. A krakkói érsek, Karol Wojtyla épp Rómában tartózkodott a zsinaton. Amikor a szomorú hírről értesült, azonnal levelet írt Padre Pionak, közbenjáró segítségét kérve: „Tisztelendő atyám, kérem, imádkozzon egy négy gyermekes anyáért, aki a háború során öt évig volt koncentrációs táborban, s most nagy veszélyben van az élete, rákos! Kérem, imádkozzon, hogy a Szűzanya közbenjárására Isten mutassa meg irgalmasságát rajta és családján. (…) A krakkói érsek 11 nap múlva újabb levelet írt: „Tisztelendő atyám. Az a négygyermekes asszony – akiért imáit kértem – november 21-én, a sebészi beavatkozás előtt, váratlanul meggyógyult. Hálát adok Istennek és neked, tisztelendő atyám, ennek az asszonynak a nevében is, kinek köszönetét ezúton küldöm! Karol Wojtyla”… A kétezres évek elején, a SAT2000 tévécsatorna egy stúdióbeszélgetésén Wanda Poltawska professzor asszonynak a következő kérdést tették fel: milyen emlékei vannak 1962-ből? Az asszony ezt válaszolta: – Nézzék, akkoriban azt sem tudtam, hogy létezik egy olyan kapucinus szerzetes, akit Pio atyának hívnak. (Mikor Woytila kispap volt Rómában, és meglátogatta az akkor már ősz hajú Pio atyát, meggyónt nála, Pio atya térdre borult előtte és többek között ezt mondta: „Te pápa leszel, és fehér ruhádat vér fogja szennyezni…” szerk. megj.) Valójában a jelenlegi pápa hozott össze minket, még mielőtt ismerhettem volna. Tudják, én az életemet mindig Istenre bíztam. (…) Akkor is azt imádkoztam: Legyen meg a Te akaratod. Az orvosok öt százalék esélyt adtak, hogy daganatom jóindulatú. Nos, amikor meggyógyultam, úgy fogadtam, hogy Isten megadta nekem ezt az öt százalékot. Azt, hogy valójában mi történt, érsekemtől valójában csak Rómából való hazatérése után tudhattam meg. Később, 1967-ben elutaztam a San Giovanni Rotondóba, hogy megismerjem ezt a rendkívüli atyát. Erről valóban nem szeretek beszélni, mert szavakkal ki sem tudom fejezni. (…) A szentmise nagyon bensőséges volt és hosszú, ennek ellenére mélységes csend volt a templomban. Ilyet még soha nem tapasztaltam. Pio atya, már kora miatt is nehezen mozgott. Mise után, mikor indult a sekrestyébe, felém jött, miközben az embereket nézte. Hozzám érve megsimogatta a fejemet, és megkérdezte: Na, és most jól van? Ettől a pillanattól kezdve éreztem, hogy öt évvel ezelőtti gyógyulásom az ő közbenjárására történt. nehéz erről könnyek nélkül beszélni”… Wanda Poltawska több mint 400 tudományos munka és katolikus bioetikát népszerűsítő könyv szerzője. Munkásságát több lengyel és külföldi díjjal is elismerték.
Forrás: peterpater.com