Abban az időben: Az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel (Jézust) a kenyértöréskor.
Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.
Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat.
Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
Lukács Evangéliuma 24,35-48
„Békesség nektek!” (Lk 24,36b)
A feltámadott Jézus első szavai tanítványaihoz ezek voltak: „Békesség nektek!” Milyen mély és gyógyító üzenet rejlik ebben az egyszerű köszöntésben! A tanítványok félelemben éltek – bezárkózva, tele csalódással, bűntudattal, bizonytalansággal. Amikor Jézus megjelenik, nem számonkér, nem vádol, nem felemlegeti múltjuk gyávaságát. Egyetlen szava elég: béke.
És mégis – ijedtükben azt gondolták, hogy szellemet látnak. A félelem torzítja az érzékelést. Ha a szív tele van félelemmel, még a jó hírt is fenyegetésnek látjuk. A Feltámadott jelenléte azonban nem ítélni jön, hanem megvigasztalni. Az Ő békéje nem olyan, mint a világ békéje – nem felszínes, nem csak a csendet jelenti, hanem azt a mély, belső rendet, amit csak Isten tud megadni.
Ez az evangéliumi jelenet ma is velünk történik. Hányszor bezárkózunk a saját „felső termünkbe”, félelmek, bűntudat, fájdalmak mögé. És Jézus ma is belép – zárt ajtókon át is – és békét hoz. Nem követel, nem tör ránk, hanem felajánl egy valóságot: „Én vagyok, ne féljetek!”
Engedd, hogy ma is megszólítson ez a béke! Ha ijedt vagy, ha azt érzed, hogy csak „szellemek” vesznek körül, idézd fel Jézus szavait: „Békesség nektek!” Mert a Feltámadott nem félelmet, hanem életet hoz.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda