Abban az időben mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. 
A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?”
Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!”
A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?”
Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
És amíg (Jézus) a húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
János Evangéliuma 2, 13-25
Jézus korában a Templom egy nagyon fontos intézmény volt. Csak Jeruzsálemben volt templom, máshol az emberek zsinagógákban gyűltek össze istentiszteletre. Jézust elsősorban azok a visszaélések zavarják, amelyeket a Templom nevében gyakoroltak a nép vallásos vezetői.
A kereskedelem és a pénzváltás a Templom előcsarnokában történt, a Templom több részre volt felosztva, így a férfiaknak, a nőknek és a pogányoknak külön helyisége volt. Ezeket még véletlenül sem tévesztették össze egymással. A templom a imádság háza, ezért nem egyeztethető össze a vásári zajjal, kereskedéssel. Valamikor a vásárokat, a piacokat a templom környékén szervezték meg, a templomoknak két kapuja volt, egy északi részükön és egy a déli részükön. A vásár alkalmával gyakran átjártak a templomon, ez viszont zavarta a templomhoz szükséges lelkületet, áhitatot.
Jézus nem tartja helyesnek, hogy a Templomot kereskedelmi célokra használják fel. Nem azért épült, hogy egyesek jólétét biztosítsa, hanem Isten dicséretére és az emberek üdvösségére.
Csak az az áldozat tetszik Istennek, amely őszinte szívből és szeretetből indul ki. Mindig megvan annak a veszélye, hogy a szent és profán közti határ összemosódik, és a szent (-ség) kárt vall.
Fontos, hogy az életünkben világos határaink legyenek, a világi tevékenységeink és a lelki, vallásos tevékenységeink közt, mert másképpen megbillen az egyensúly a kettő közt, és a lelkit profán dolgokra fordítjuk.
Nem való az igazgyöngy a sertések közé – mondja Jézus egy másik helyen. Ugyanígy nekünk is szükségünk van konkrét határokra, ami a szentet és a profánt illeti.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda