Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: 
„Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
János Evangéliuma 3,14-21
János evangélista két témát tár elénk: az első részben a szeretetről beszél, a második részben pedig a hit világosságáról. Ugyancsak ő határozza meg levelében, hogy Isten a szeretet (1 Jn 4,7). Az ószövetségi kereszt-párhuzam Jézus keresztjére emlékeztet minket. A kettő között nagy a különbség, mert amíg a részkígyó csak egyeseket mentett meg a földi haláltól, addig Krisztus keresztje mindenkit megmentett az örök kárhozattól.
Hitünk néha minket is sötétségben hagy, Keresztes János ezt a lélek sötét éjaszakájának nevezte. Olyan esetekben, amikor a hitünk nem hatékony, nem érezzük az Istennel való kapcsolatunk mélyégeit. Ilyenkor várakozó programban vagyunk, amíg nem sejlik fel a hit világossága, amely legyőzi ezt a sötétséget.
Egyszer egy ember egy mély hasadékba zuhant, az utolsó pillanatban egy bokorba kapaszkodott. Ott lógott a hasadék szélén, a nagy mélység felett. Nagyon mélyen kezdett imádkozni. Isten meghallgatta az imáját, és a következő kérdést szegezte neki: szoktál-e temploba járni? A szerencséten ember pedig a következőket válaszolta: Igen, Uram szoktam, de megígérem, hogy ezentúl rendszeresen fogok menni, csak ments ki ebből a hasadékból.
Nagylelkű vagy? Szoktál segíteni az embertársaidon? Szoktál alamizsnát adni? Igen, Uram, megígérem, hogy ezentúl többet fogok adakozni. Bízol bennem? Igen, Uram, teljes szívvel bízom Benned. Akkor engedd el a bokrot. Vajon én merek-e bízni a gondviselésben? Vagy állandóan földi dolgokban kell kapaszkodjak ahhoz, hogy ne zuhanjak le teljesen?
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda