A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába.
Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére.
Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat!
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Máté Evangéliuma 5, 20-26
Jézus békülékenységre biztatja követőit. Összehasonlítja a régi Törvényt a megbocsátás új Törvényével, amely nem tűr el kibúvókat.
Lelki egészségünk megőrzésének érdekében fontos, hogy készek legyünk a megbocsátásra, mert a harag, a gyűlölet felemészti a lelkünket, életünk forrásait. Isten szemében csak akkor lesz kedves bármilyen áldozat, ha nyitottak vagyunk a kiengesztelődésre, másképpen önmagunkat áltatjuk.
A neheztelés olyan, mint egy régi tartozás, amelyet ha nem tudunk elengedni, akkor visszaszáll ránk, és hitelezőkből adósokká válunk. Ezért fontos, hogy gyakoroljuk a megbocsátást minden szinten, mert másképpen saját életünket nehezítjük meg. Jézus ajánlata, hogy legyünk előzékenyek a megbocsátásban, mert így szerezünk meg egyre több személyt Isten ügyének.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda