Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta.
„Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt, A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát.
Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki.
Ekkor magába szállt: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.«
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta.
Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.« Az atya odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: »Mi történt?« »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« – felelte a szolga.
Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.«
Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«”
Lukács Evangéliuma 15,1-3.11-32
Sokan hagyják el az atyai ház biztonságát. Ez a példabeszéd nemcsak a tékozlás, az elcsatangolás tragédiáját mutatja be, hanem az elgyökértelenedés, az ősöktől való függetlenedés története is.
Odüsszeusz ahhoz, hogy önmagára találjon, haza találjon meg kellett kerülje az egész világot. Ez a férfivá válás, az atyává válás mitológiája.
A tékozló fiú amire hazaér megemberesedik, férfivá változik, megerősödik. Nemcsak a bűn és bűnhődés példája, hanem a felnőtté válás folyamata, amely nem mentes a csalódásoktól, a kiábrándulásoktól, a régitől, a hagyományostól való elszakadástól.
Az amit a világ ma is a család helyett felajánl első látásra vonzó, ígéretes, de amikor az ember megtapasztalja a magányt, a magárahagyatottságot, akkor az otthoni lét, a családi lét biztonsága utáni vágy ismét felerősödik, felelevenedik.
A tékozló fiú végső kiábrándultságában kimondja azt a vigasztaló élményt: „atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben…” A magára hagyatott, kiszolgáltatott ember tapasztalata, hogy otthon mégis jobb volt, emberségesebbek voltak a körülmények.
Enélkül azonban elmarad a régi valódi felértékelése, az atyai ház értékének felismerése. Igen, ott mindenben lehetett bővelkedni, mert az atya mindenről gondoskodott, az ő vállára nehezedett minden felelősség, a gyermekek csak élvezték saját munkájuk gyümölcsét, de nem kellett gondolkozzanak a holnapra, a mindennapok kihívásaiból semmit sem kellett megtapasztaljanak.
A felnőtté válás egyesek számára nehéz, mert az atyai házban minden kényelmet megtapasztaltak. Az élet azonban nemcsak erről szól, hanem harc, fáradtságos munka, tele van kihívásokkal, szenvedésekkel. A férfivá válás útja nem könnyű, de nem lehet megspórolni ezeket, mert szerves részei ennek a folyamatnak.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda