A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. 
Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész Földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.”
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lukács Evangéliuma 4, 24-30
A kételkedő emberek gyakran kértek csodát, jeleket Jézustól. Még fájóbb, hogy Jézus druszái kérnek jelet. Jézus azonban nem volt hajlandó teljesíteni kérésüket. Olyan ószövetségi példákat sorakoztat fel, amelyek hasonló helyzeteket mutatnak be.
A próféták is megtapasztalták a nép hitetlenségét, és végül csak az idegenek és pogányok körében tudtak csodát tenni. Ez a tapasztalat ismét megismétlődik Názáretben is.
A nép csak a saját kíváncsiságát akarja kielégíteni, de nem hajlandó együttműködni, elfogadni az újszövetség örömhírét. A szentírás meg is okolja a csodák elmaradását: hitetlenségük láttán nem tudott csodát tenni (Mt 13, 58). Nem tudta lebontani honfitársainak az előítéleteit.
Saját előítéleteik csapdájába estek, amikor megkérdőjelezték személyiségének eredetiségét, küldetésének isteni eredetét. A feszültség annyira elharapódzott, hogy az életére akartak törni.
Az erőszak gyakran eszkalálódik, főleg amikor nincs nyitottság a közös megeggyezésre, a különböző vélemények, mentalitások elfogadására. Jézusnak nincs más lehetősége, mint elmenekülni.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda