Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát, és bizalmasan közölte velük; 
„Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?”
Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?”
„Készek vagyunk!” – felelték.
Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Máté Evangéliuma 20, 17-28
A hatalom megosztása mindig kihívást jelent egy közösségben, de az igazságosság azt kívánja, hogy a hatalmat egyforma szinten megosszák egymással. Zebedeus testvérek édesanyja protekciós elven képzeli el a hatalmi viszonyokat a túlvilágon. Egy földi mintát vetít ki a mennyeire, amely nem állja meg a helyét, mert pontosan azon az elven alapszik a mennyei, hogy mindenki mindenkinek a szolgája.
Ma is erőteljesen érezni egy-egy közösségben, hogy vannak, akik uralkodásra használják fel vezető szerepüket. A vezető azonban nem arra van meghívva, hogy mások felett uralkodjon, hanem inkább arra, hogy a hatalmi viszonyokat helyes mederben tartsa és igazságosan ossza le a különböző feladatokat. A vezető szerepe tehát, hogy világosan lássa a célokat és ismerje azokat a megfelelő eszközöket, amelyek ezeket szolgálják. Jézus még csak a látszatát is elveti a hatalmi versengésnek, a rivalizálásnak.
Bár társadalmi szinten egy normális jelenség, de nem határozhatja meg az egyházi közösségben élők életét, hiszen a legfőbb fej Krisztus, aki mindenkit szolgálatra hívott meg. Itt a szolgálat válik a legfontosabb tényezővé.
Aki első akar lenni, az elsősorban a szolgálatban kell kiváló legyen, mert másképpen könnyen zsarnokká válhat.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda