Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: 
„Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.
Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Lukács Evangéliuma 21, 12-19
Krisztus követésének egyik konkrét következménye az üldöztetés. Jézus nem rejti el követésének kockázatait a tanítványok elől, hanem lelkileg felkészíti őket. Ő viszont nem szolgáltatja ki ellenségei kénye kedvének a követőit, hanem a támogatásáról biztosítja őket.
Ez a leki, szellemi harc nem egy magányos küzdelem, hanem a hit harca, amely nem összevissza csapkodás, reménytelen küzdelem, hanem a kitartás, a remény küdeleme, amely nem adja fel, mert tudja, hogy kiben bízhat.
Fontos, hogy az üldözöttek ne adják fel a küzdelmet és hogy közvetlenül ne a magatartásuk okozza az üldöztetést.
Az üldöztetések azonban nem gyengítik az Egyházat, hanem megadják számára a tanúságtétel lehetőségét. Krisztus tanúi a történelemben mindig erkölcsileg, szellemileg győztek az ellenségeik felett. Amikor az Egyházat üldözték, akkor élte a virágkorát.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda