Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon.
Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!
Márk Evangéliuma 13, 33-37
Jézus minket is arra figyelmeztet, hogy az adventi időszak elején, de életünk minden napján is virrasszunk. A virrasztás éberen tartja a lelkünket, felkészít a váratlan eseményekre. A virrasztás a sivatagi atyák életében az önmegtartóztatás, az indulatok megfékezésének a gyakorlata volt.
Egy éjszakai virrasztás után az ember nem annyira élénken érzi a rendetlen vágyak erejét, a kísértéseknek pedig könnyebben ellenáll.
Virrasztásunk egy életre szól, mert a kísértések nem szűnnek meg, hanem végigkísérik egész életünket. Isten nem akar minket kellemetlen helyzetbe sodorni, ezért Fián keresztül figyelmezet minket, hogy mindig legyünk készen az érkezésére. Nem sejtett órákban érkezik, ezért fontos, hogy ne adjuk át magunkat a kényelem kísértésének, hanem éberen várakozzunk. Nem tudjuk mikor és kin keresztül fog meglátogatni minket, ezért mindenkivel úgy kell bánjunk, mintha Vele személyesen találkoznánk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda