Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.
Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!”
Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.”
Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
Márk Evangéliuma 2, 23-28
A Törvény szolgasága helyett Jézus az istengyermekséggel ajándékozta meg az emberiséget. Nem annyira a Törvény betű szerinti betartását követelte meg követőitől, mint inkább az irgalmasság gyakorlását. A Törvény tökéletes teljesítése az embertársi szeretet. Az apostolok szombaton egy fontos szükségletet elégítettek ki.
Nem azzal a szándékkal szedték a kalászokat, hogy törvényszegést kövesenek el, vagy rossz példát mutassanak, hanem a szükség úgy kívánta meg.
A Törvény valóban jó keretként szolgált, hiszen nélküle kevesen tudtak volna önállóan jól dönteni, de sokan túlzásba vitték annak magyarázatát, amely már plusz teherként nehezedett az emberek vállára. Jézus az irgalmasságot iktatta be a különböző tiltó szabályok közé.
A Törvény csak akkor tölti be a szerepét, ha a szabadságot és az irgalmassságot védi, máskülönben újabb szolgaságot hoz magával. Jézus megváltoztatta a Törvény radikalizmusát, és megtöltötte a szeretet új parancsával.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda