Abban az időben amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: 
„Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.
Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.«
Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle.
Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Lukács Evangéliuma 14,25-33
Jézus komoly előfeltételeket követel meg követőitől. Nem azt kéri tőlük, hogy gyűlöljék hozzátartozóikat, hanem inkább azt, hogy a velük való viszonyulásuk váljon másodlagossá.
Példabeszédeiben a házat építő ember megfontoltságát, és a hadba vonuló király körültekintését emeli ki. A tanítvány fel kell mérje, hogy képes-e mindenről lemondani, vagy sem. Ettől függ a Jézussal létrehozott közösség.
Ugyanakkor fontos tényező, hogy vállalja fel önmagát, mert ellenkező esetben csak pótcselekményekbe fog menekülni.
Jézus hús-vér, érző embereket hív meg, akik felelősséget tudnak vállalni önmagukért és másokért.
A tanítvány saját keresztjét kell felvegye, hiszen a családban kapott sebeket, értékeket nem lehet elválasztani a személyétől. Ezeket magával viszi, de nem kell megtagadja, mert az életéhez tartoznak. A tanítvány tudatában van gyengeségeinek, de ezekből erényeket kovácsol.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda