7. november, 2018Igehirdetések No comments

   Abban az időben amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.

   Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.«

   Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle.

   Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”

                                                                       Lukács Evangéliuma 14, 25-33

   Krisztus követésének bizonyos követelményei vannak. Lukács annyira szigorúan veszi Jézus követését, hogy még a házasságot is az akadályok közé sorolja. Még a rokoni kapcsolatok is veszélyeztethetik Isten országának a kibontakozását. A tanítványság nehézségekkel jár, ezért az ember részéről ügybuzgóságot követel. Ennek hiányában a tanítványt könnyen eltántoríthatják a nehézségek, a kihívások. Az ember döntésének komolyságát két példával fejezi ki: a toronyépítő és a hadba induló király képével. Mielőtt valaki nekifogna egy ilyen nagyméretű munkának, előbb fel kell mérje errőforrásait. Azok hiányában fölösleges terhet var a saját nyakába és az alattvalóinak a nyakába. Az uralkodó mások vagyonáról is felel. Nem pazarolhatja el országának a tartalékait, mert különben az egész birodalma megsínyli. Krisztus követésének a tekintetében is fel kell mérjük saját emberi erőforrásainkat: képesek vagyunk elviselni a keresztet, amely reális, és nem hagyható el? Krisztust saját gyengeségeink tudatában követjük. Ezek mindig is velünk maradnak. Van-e elég bátorságunk ezeket felvállalni és tudatosan hordozni őket?

   A hadba induló király képében a tanítványsággal járó körültekintést érinti. A tanítvány bármikor kész kell legyen a lelki harcra, de harcait bölcsen választja meg. Nem indulhat harcba egy nála nagyobb “király”, hatalom ellen. Ebben az esetben a béke fenntartása a járható út. Ez viszont még nem jelent megalkuvást.

   Krisztus követésének egy másik fontos szempontja a kereszt. A kereszt felvállalása egyenlő a halál választásával. Szent Pálnak a kereszt az önös célokról való lemondást jelképezi. Jézus nemcsak a Kálvárián hordozta a keresztet, hanem egész életén át: személyes vágyainak a lemondásából, a mindennapi muka gyötrelmeiből, hitét és bátorságát próbára tevő ellenségeiből ácsolódott.

   Krisztust követni ma egy harcot jelent önmagunk vágyaival és a környezetünk vágyaival. Ezek nem mindig egyeznek meg a keresztény szellemmel. A keresztény valóban védőbástyaként épül be a társadalomba. Krisztust választani azt jelenti, hogy harcot vállalunk a létünket fenyegető összes gonosz hatalommal szemben. Ezért vegyük fel a hit sisakját és a hit pajzsát, mert támadáskor csak ezek menthetnek meg bennünket az elbukástól.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…