Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe.
A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
János Evangéliuma 2,13-22
„Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”
Jézus templom megtisztításáról szóló története első hallásra meglepő. Azt látjuk, hogy Jézus, aki máskor a szelídség és a békesség tanítója, most haraggal lép fel. Kötélből ostort készít, felborítja a pénzváltók asztalait, és határozottan kijelenti: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”
Miért ilyen határozott Jézus? Mert számára a templom nem egyszerű épület, nem üzleti vállalkozás, nem emberi érdekek találkozóhelye, hanem az Istennel való találkozás szent helye.
Jézus nem pusztán az árusokat akarja eltávolítani a templomból. Sokkal mélyebb dolgot tesz: vissza akarja adni a templom eredeti rendeltetését. Azt szeretné, hogy az ember ne üzletet kössön Istennel, hanem találkozzon vele. Ne csak kérjen tőle, hanem hallgassa is őt. Ne csupán akkor keresse, amikor szüksége van valamire, hanem azért, mert szereti őt. De ez az evangélium nemcsak a jeruzsálemi templomról szól. Rólunk is szól.
Hiszen Szent Pál apostol emlékeztet bennünket: testünk a Szentlélek temploma. Mi magunk is Isten lakóhelyei vagyunk. És érdemes feltennünk a kérdést: vajon mi lakik a szívünk templomában? Van-e ott helye Istennek, vagy már annyi minden elfoglalta, hogy alig fér el benne?
Lehet, hogy a mi szívünkben is vannak pénzváltó asztalok. Az önzés, az irigység, a harag, a kapzsiság, a sértettség és a közömbösség asztalai. Lehet, hogy annyira elfoglaltak vagyunk a mindennapi gondjainkkal, érdekeinkkel, terveinkkel, hogy Isten számára már csak néhány perc marad. Néha még vele is üzletelni akarunk: „Uram, ha ezt megadod nekem, akkor majd többet imádkozom, ha megsegítesz, akkor majd templomba járok.”
Pedig Isten nem üzleti partnerünk, hanem Atyánk. Nem azért szeret bennünket, amit adni tudunk neki, hanem azért, mert gyermekei vagyunk. Jézus templomot tisztító haragja ezért tulajdonképpen a szeretet haragja. Nem elpusztítani akar, hanem megtisztítani. Nem elűzni akarja az embert Isten házából, hanem visszavezetni oda. Néha nekünk is szükségünk van arra, hogy Jézus felforgassa életünk megszokott rendjét, felborítsa hamis biztonságainkat, és rámutasson arra, ami elfoglalja bennünk Isten helyét.
A templom nem attól szent, hogy szépek a falai, értékesek a berendezései vagy ünnepélyesek a szertartásai. Attól szent, hogy Isten jelenlétének helye. És ugyanez igaz a keresztény emberre is: nem a külső vallásosság tesz bennünket Isten embereivé, hanem az, ha valóban helyet adunk neki az életünkben.
Talán ma Jézus hozzánk is belép, és azt mondja: „Vigyétek innét ezeket!” Vigyük ki szívünkből mindazt, ami elválaszt Istentől! Takarítsuk ki a harag, az irigység, a képmutatás és az önzés asztalait! Engedjük, hogy újra az imádság, a szeretet, a megbocsátás és a béke otthona legyen a lelkünk! Mert Isten nem vásárcsarnokot keres bennünk, hanem otthont. Olyan szívet, ahol nemcsak vendégként fogadjuk őt, hanem ahol valóban ő az Úr.
Imádság: Uram, Jézus Krisztus! Lépj be életem templomába! Mutasd meg, mi az, amitől meg kell szabadulnom, mi az, amit ki kell takarítanom a szívemből! Ne engedd, hogy a mindennapi érdekek, gondok és önző vágyak elfoglalják bennem a te helyedet! Tisztíts meg, hogy életem ne vásárcsarnok, hanem imádságod és szereteted otthona legyen! Ámen.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda