Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé.
Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!”
Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Máté Evangéliuma 25,1-13
Legyetek készen, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!
„A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé” (Mt 25, 1)
Jézus tíz szűzről beszél, akik mindannyian ugyanarra az eseményre várnak: a vőlegény érkezésére. Mindegyiküknek van lámpája, mindegyikük elindul, mindegyikük várakozik. Külsőleg nincs közöttük nagy különbség. Mégis van valami, ami ötöt bölccsé, ötöt pedig balgává tesz: az előrelátás, a felkészültség és az olaj, amelyet magukkal visznek. Ez a példabeszéd tulajdonképpen az egész keresztény életünkről szól. Mindannyian várjuk az Urat, de nem mindegy, hogyan várakozunk.
1. Nem elég, ha van lámpánk, olajra is szükségünk van!
A tíz szűz mindegyikének van lámpája. Ez a lámpa jelképezheti a hitünket, keresztény nevünket, vallásosságunkat, mindazt, amit kívülről mások is láthatnak rajtunk. De Jézus arra figyelmeztet, hogy a külső vallásosság önmagában nem elegendő. Lehet valaki megkeresztelt, járhat templomba, imádkozhat, ismerheti a vallási előírásokat, de közben a szíve mégis távol lehet Istentől. A lámpa az, amit mások is látnak, az olaj pedig az, ami a lelkünk mélyén van. Az olaj a hitből fakadó szeretet, az imádság, a megbocsátás, a jócselekedetek, az Istennel való személyes kapcsolat. Nem elég azt mondanunk: keresztény vagyok. A kérdés az, hogy világít-e bennem Krisztus fénye. Van-e türelmem a másik emberhez? Tudok-e megbocsátani? Képes vagyok-e segíteni annak, akinek szüksége van rám? A hit nem csupán egy lámpa, amelyet magunkkal hordozunk, hanem egy láng, amelyet táplálnunk kell.
2. A legnagyobb veszély az elalvás.
A példabeszéd egyik érdekes részlete, hogy amikor a vőlegény késett, mind a tíz szűz elálmosodott és elaludt. Tehát nem az volt a különbség közöttük, hogy az egyik fáradt lett, a másik pedig nem. Mindannyian elaludtak. A különbség abban volt, hogy ki készült fel a várakozás idejére. A keresztény életben is létezik egyfajta lelki elalvás. Amikor már nem figyelünk Istenre, amikor az imádság háttérbe szorul, amikor megszokottá válik a vasárnapi szentmise, amikor már nem érint meg bennünket az evangélium, és közömbössé válunk mások szenvedése iránt. A legnagyobb veszély nem mindig az, hogy valaki nyíltan hátat fordít Istennek. Sokszor sokkal alattomosabb, amikor lassan, észrevétlenül távolodik el tőle. A hit elalvása nem egyik napról a másikra történik. Először elhagyjuk az imádságot, aztán kevesebb időt szánunk Istenre, később már a lelkiismeretünk figyelmeztetéseit sem vesszük komolyan. Végül pedig úgy élünk, mintha soha nem kellene találkoznunk az Úrral.
3. Az olajat nem lehet az utolsó pillanatban kölcsönkérni.
Amikor éjfélkor felhangzik a kiáltás: „Íme, jön a vőlegény! Menjetek elébe!”, az öt balga szűz akkor döbben rá, hogy nincs elegendő olaja. Ez a példabeszéd egyik legkomolyabb üzenete: vannak dolgok az életben, amelyeket nem lehet másoktól kölcsönkérni. Nem lehet kölcsönkérni valaki más hitét. Nem lehet más imádságával pótolni a saját Istennel való kapcsolatunkat. Nem lehet mások szeretetéből és jóságából felépíteni a saját életünket. A szülők hite fontos, a nagyszülők imádsága értékes, a közösség támogatása nélkülözhetetlen, de mindenkinek személyesen kell találkoznia Istennel. Nem elegendő, hogy a családunk vallásos volt, hogy a szüleink templomba jártak, vagy hogy gyermekkorunkban hittanra tanítottak bennünket. A hitet személyesen kell megélnünk és táplálnunk. Az olajat nem az utolsó pillanatban kell beszerezni. Az olaj a mindennapokban gyűlik: egy őszinte imádságban, egy megbocsátásban, egy szeretettel végzett szolgálatban, egy nehéz helyzetben meghozott erkölcsi döntésben.
4. A keresztény ember nem a félelem, hanem a remény embere.
A példabeszéd végén elhangzik a figyelmeztetés: „Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!” Ezek a szavak nem arra valók, hogy félelmet keltsenek bennünk. Jézus nem rettegő embereket akar látni, hanem olyanokat, akik szeretettel várják őt. A keresztény ember számára a halál nem egyszerűen egy ajtó, amely mögött az ismeretlen várakozik. Hanem találkozás azzal, akiben egész életében hitt, akit szeretett, és akinek a kezébe helyezte az életét. A vőlegény érkezése ezért nem csupán az ítélet pillanata, hanem a beteljesedésé is. Annak a találkozásnak az órája, amelyre egész életünkben készülünk. Nem tudjuk, mikor érkezik el ez a pillanat. De nem is ez a legfontosabb. Sokkal fontosabb, hogy amikor elérkezik, égjen a lámpásunk.
Testvéreim, a tíz szűz példabeszéde arra tanít, hogy a keresztény élet nem egyszeri döntés, hanem mindennapos készület. Nem elég egyszer igent mondani Istennek, hanem minden nap újra meg kell erősítenünk ezt az igent. Talán ma még van időnk olajat gyűjteni. Van időnk kibékülni valakivel, akivel régóta haragban vagyunk. Van időnk visszatérni az imádsághoz, újrakezdeni a szentmisére járást, odafigyelni egy magányos emberre, vagy megtenni azt a jót, amit már régóta halogatunk.
Ne várjuk meg az éjféli kiáltást ahhoz, hogy elkezdjünk készülni! Mert végül nem az lesz a legfontosabb, hogy mennyi mindent birtokoltunk, milyen eredményeket értünk el, vagy mennyire voltunk sikeresek a világ szemében, hanem az, hogy amikor megérkezik a Vőlegény, lesz-e bennünk elegendő olaj, ég-e még a hitünk és a szeretetünk lángja. Ne csak lámpát tartsunk a kezünkben, hanem őrizzük a lángot is a szívünkben! Ámen.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda