Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros ember.
Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: „Szabad-e szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult: „Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki azonnal?” Azok semmit sem tudtak felelni neki.
Lukács Evangéliuma 14,1-6
A szeretet nem ismer szünetet! – „Szabad-e szombaton gyógyítani?” – kérdezi Jézus azoktól, akik figyelik őt. De azok hallgatnak. Nem azért, mert nem tudják a választ, hanem mert félnek szembenézni az igazsággal. Jézus pedig nem várja meg, hogy valaki engedélyt adjon neki a szeretetre: megérinti a beteget, meggyógyítja, majd elbocsátja.
Ebben a jelenetben kétféle lelkület találkozik. Az egyik a törvény betűjét figyeli, a másik az ember szenvedését. Az egyik azt kérdezi: szabad-e? A másik azt kérdezi: hogyan segíthetek?
Jézus nem a törvényt akarja eltörölni, hanem visszaadni annak eredeti értelmét. Isten parancsai nem azért vannak, hogy megnehezítsék az ember életét, hanem azért, hogy segítsék őt az élet teljességére. A szombat a pihenés, az Istennel való találkozás és az ember méltóságának napja. Hogyan lehetne tehát megsérteni a szombatot azzal, hogy valakinek visszaadjuk az egészségét, a reményét és az életörömét?
A történet egyik legmegrendítőbb részlete, hogy Jézus megérinti a beteget. Nem csupán szavakkal gyógyít, hanem közel megy hozzá. Az érintésben benne van az elfogadás, az együttérzés és a szeretet. A beteg ember nem egy probléma, amelyet meg kell oldani, hanem egy személy, akinek szüksége van arra, hogy valaki észrevegye őt.
Milyen sok ember él ma is ilyen láthatatlan betegségben! Vannak, akiknek a testük beteg, másoknak a lelkük fáradt. Vannak, akik a magánytól szenvednek, mások egy családi konfliktus, egy veszteség vagy egy régi seb miatt hordoznak fájdalmat. Néha nem is nagy dolgokra van szükségük: egy figyelmes szóra, egy őszinte kérdésre, egy kézfogásra, egy látogatásra.
Jézus példája arra tanít bennünket, hogy a szeretet nem ismer ünnepnapot és munkaszünetet. Nem lehet azt mondani: ma nincs időm meghallgatni, ma nem az én dolgom segíteni, majd holnap törődöm vele. A szeretet mindig a megfelelő pillanatban cselekszik, amikor felismeri a másik ember szükségét.
Érdemes azt is észrevennünk, hogy Jézus kérdésére a jelenlévők nem válaszolnak. A hallgatásuk leleplezi őket. Néha mi is hallgatunk, amikor ki kellene állnunk valaki mellett. Hallgatunk, amikor igazságtalanságot látunk, amikor valakit megbántanak, amikor valaki segítségre szorul. Könnyebb csendben maradni, mint vállalni a szeretet következményeit.
Jézus azonban nem hallgat, és nem marad tétlen. Megérinti a beteget, meggyógyítja, és visszaadja neki az élet lehetőségét.
A mai evangélium legfontosabb kérdése talán nem az, hogy szabad-e szombaton gyógyítani, hanem az, hogy mi mikor és hogyan engedjük meg magunknak, hogy szeressünk. Vajon nem fordul elő velünk is, hogy vallásos szokásainkat, előírásainkat és kényelmünket fontosabbnak tartjuk az embernél?
Mert Isten szemében nem az a legfontosabb, hogy minden előírást tökéletesen betartsunk, miközben közömbösen elmegyünk a szenvedő ember mellett. Hanem az, hogy a hitünk szeretetté váljon, az imádságunk irgalmassággá, vallásosságunk pedig mások szolgálatává.